0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2023. szeptember 24.

A foltosszárnyú muslica veszélye

Az általában pettyesszárnyú vagy foltosszárnyú muslicaként ismert polifág, invazív rovarfaj Ázsiából származik, és Európán át Amerikáig világszerte elterjedt.

Európában először Spanyolországban és Olaszországban bukkant fel 2008-ban, gazdasági kártételét a következő évben Olaszországból jelezték bogyósgyümölcsű ültetvényekben. Első magyarországi észlelése 2012-ben történt, 2014-ben már jelentős egyedszámban fordult elő az országban.

A fürtök hálózásával távol tarthatjuk a muslicát

Hazánkban Nógrád megyéből jelentették gazdasági kártételét málna-, szilva- és nektarinültetvényeken, de sok más gyümölcsöt is veszélyeztet.

A pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii) sárgás-aranybarna színű, a hímek valamivel kisebbek (2,0-3,5 mm), a nőstényeknél (2,5-4,0 mm). A rokon fajoktól könnyen elkülöníthetők, ugyanis a hímek szárnyain sötét folt van az első ér csúcsi része közelében, a nőstényeknek pedig kemény, fűrészes tojócsöve van.

Optimális időjárási viszonyok mellett robbanásszerű populációnövekedésre képes, amiben közrejátszik gyors alkalmazkodóképessége, viszonylag hosszú (2 hónap) élettartama, 70 napos tojásrakási időtartama és a nőstények 600 darabos tojásproduktuma, valamint, hogy egy év alatt tíznél több generációja fejlődik ki. A kifejlett muslicák telelnek 5 °C alatt, ember által alkotott védett helyeken, például tárolókban.

Sok más muslicafajtól eltérően, amelyek lárvái túlérett vagy rothadó gyümölcsökön táplálkoznak, a D. suzukii nősténye elsősorban egészséges, érett vagy érésben lévő gyümölcsbe rakja a tojásait. A kártétel után a gyümölcs ecetesedik, szétfolyik, eladhatatlanná válik, majd más kórokozó gombák is megtelepednek rajta. (A szőlőültetvény erős ecetszagot áraszt.) Széles gazdanövényköre van, mégis előnyben részesíti a sötét színű, vékony héjú gyümölcsöket, mint például a cseresznye, málna, szeder, szilva, de súlyos kártételt tud okozni a kajszin, a szamócán, a csemege- és borszőlőfajtákon. Az általa okozott kár nemcsak a termésveszteség, hanem az a tetemes költségnövekedés, amit a védekezésre kell fordítani.

A hímek szárnyán levő folt szabad szemmel is jól látható
A kutatók komoly erőfeszítéseket tettek a védekezés kidolgozására, de teljes körű megoldás a mai napig nem született.

A hagyományos növényvédelemben a diamidok, organofoszfátok, piretroidok (cipermetrin, deltametrin, lambda-cihalotrin) és a spinozád hatóanyagokat tartják a leghatékonyabbnak ellene, természetesen az élelmezés-egészségügyi várakozási idő szigorú betartásával. Ezen szerek 5-14 napig védenek a kártevővel szemben, de széles hatásspektrumú hatóanyagok lévén nemcsak a célszervezeteket, hanem a hasznos élő szervezeteket is elpusztíthatják. Ráadásul érésben levő gyümölcsöket károsít a muslica, tehát korlátozni kell a rovarölő szerek használatát, be kell tartani az élelmezés-egészségügyi várakozási időt és növényvédőszer-maradékoktól mentesnek kell lenni a terméknek.

Egy bogyóban több lárva is fejlődhet

A megfelelő védekezési stratégia első lépése, hogy biztosan felismerjük és észleljük a fertőzést, de különösen ajánlott a megelőző növényvédelmi eljárások elvégzése. Külföldi kísérletek bizonyítják, hogy a foltosszárnyú muslica ellen sikeresen lehet védekezni a sorok/növények necchálóval takarásával, ami szőlőben is hatásos lehet, csak a háló lyukméretét kell pontosan meghatározni. A kártevő jelenléte és kártételére nagyobb eséllyel számíthatunk csapadékos, párás, hűvösebb időben, mint a forró, száraz, aszályos időszakokban.

Szívesen tartózkodik nedves, árnyékos, szélcsendes helyeken, például a cserjék belsejében. Tojásrakása és az élettartama is csökken magas hőmérsékleten, száraz időjárásban.

A hideg vagy meleg tél döntő tényező a muslica számának alakulására az év kezdetekor, azonban a szőlő viszonylag hosszú érési időtartama bőven elegendő ahhoz, hogy még egy lecsökkent számú muslicapopuláció is felszaporodjon addigra.

Elsősorban a kékszőlőket veszélyezteti
Eddig úgy tűnik, hogy a bogyóhéj színe a legfontosabb tényező abban, hogy a fajtát károsítja-e vagy sem. Majdnem kizárólag a vörös fajtáknál tapasztalhatjuk a kártételt, míg a fehér fajták esetében csak akkor találkozhatunk fertőzéssel, ha már előzőleg is sérült volt a bogyó, vagy bogyósgyümölcsű ültetvény van a közvetlen közelben.

Megfigyelték, hogy a Cabernet dorsa, Regent, Acolon, Dornfelder bogyóiban igen sok muslicatojást és lárvát találtak, míg más fajtáknál, mint a Portugieser, Lemberger, Késői burgundi bogyóiban csak csekély számú tojás volt, az is csak sérült vagy a nedvesség hatására felrepedt bogyókban. Megjegyzem, ilyen és ehhez hasonló hazai vizsgálatok sajnos nem állnak rendelkezésünkre, mert eddig a kártétel lehetséges mértékét még nem vették komolyan annak ellenére, hogy nyugat-európai szőlőültetvényekben már számottevő kárt okozott. Igaz, nem minden évben jelentett problémát, csak a hűvösebb, csapadékosabb évjáratokban.

A bogyókba rakott tojások számából viszont arra lehet következtetni, hogy a szőlő az utolsó növény a vegetációs periódusban, amit felkeres a pettyesszárnyú muslica, inkább a málnát részesíti előnyben. A területünkön lévő muslicapopuláció nagyságát csapdázással tudjuk nyomon követni, azon kívül a fürtzónát igyekezzünk szellős lombozatban, jó megvilágítottság alatt tartani. Sűrű, buja lombozatban, mint az egyesfüggöny művelésmód, a fertőzés kialakulásának esélye sokkal nagyobb.

Már cseresznyén is

Az idén érkezett a szomorú hír, hogy a foltosszárnyú muslica egyre nagyobb egyedszámban képes átvészelni a telet, és emiatt egyre korábban szaporodik föl. A MATE Kertészettudományi Intézet Gyümölcstermesztési Kutatóközpontjában, Érd Elvira-majorban is nyomon követik a muslica károsítását. Az utóbbi években rendre egy-egy hónappal korábban bukkantak fel az első egyedek, mint az előző évben. A 2020-as július eleji megjelenés tavalyra már május első harmadára változott. Az idén viszont annyira enyhe volt a tél, hogy sok rovar áttelelt, folyamatosan fogták a kártevőt a csapdák. Sajnos a cseresznye is áldozatul esett a rovarnak, amire még nem volt példa hazánkban. Korábban a nyár végén, ősszel érő bogyósokat károsította veszélyes mértékben.

 

Az előrejelzés egyik lehetséges módja, hogy tájékozódunk a régióban található gyümölcsültetvényekben levő fertőzési viszonyokról. Fajspecifikus csapda egyelőre nem áll rendelkezésre, így a kártevő csak a rokon fajokkal együtt gyűjthető.

A felhasználható csalogatóanyagok között a leghatékonyabb az almaecet, vagy az almaecet és a bor keveréke. Kísérleteztek többféle csalogatószerrel, erjedő gyümölcsökkel is, de egyik sem volt kellően hatékony.

A csapdákat hűvös, naptól védett helyre, a lombozat belsejébe célszerű elhelyezni. Elkészítésének legegyszerűbb módja, hogy félliteres pet (ásványvizes) palackba 1,5 dl almaecetet öntünk, a palack felső részére az egyik oldalon 2 sorosan (egymástól kb. 2 cm távolságra) kis lyukakat fúrunk. A csapdákat hetente ürítsük.

Forrás: Kerti Kalendárium

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: