A bio-geográfus szakember ugyanis a permakultúra kifejlesztésében és alkalmazásában nemcsak a helyben alkalmazható megoldásokra gondolt, hanem kiterjesztette a Föld eltérő klímazónáiban való felhasználásra is.
A permakultúra népszerűsítése 1975-76-ban kezdődött egy melbourne-i rádió betelefonálós műsorában, ami a jövő gazdálkodásával, mezőgazdasági elképzeléseivel kapcsolatos témákat vetett fel. Bill Mollisont felkérték, hogy válaszoljon a hallgatók kérdéseire. A műsora közkedvelt program lett, rengetegen érdeklődtek még több információt követelve. Ennek hatására úgy gondolta, itt az ideje, hogy publikálja készülőben lévő kéziratát.
A gazdálkodók, érdeklődők csoportja egyesületet és egy folyóiratot is alapított Quarterly néven, ebből fejlődött ki a The International Permaculture Journal havilap. Jelenleg számos nyomtatott és elektronikus újság érhető el. Ausztráliában 36 regionális permakultúra-csoport létesült. A következő kiadvány a Permaculture Two volt, számos elméleti és gyakorlati példával kiegészítve. Bill Mollison még két nagyon fontos könyvet adott ki: Permaculture: A Designers’ Manual és Introduction to Permaculture. Gondolatmenete a Global Gardener című, permakultúráról szóló filmsorozatában érhető tetten, amit már az 1980-as évek végén közrebocsátott.
A permakultúra nemcsak gazdálkodási forma, hanem életmód és filozófia is egyben, amit érdemes tanulnunk és megélnünk életünk minden területén. Az egyik megfogalmazás közel áll a kertészettel, mezőgazdasággal foglalkozók számára:
Első hallásra talán nehezen tudjuk értelmezni a benne rejlő gondolatokat, de ha a természetes élő rendszerek ökológiai hálózatára gondolunk, és egy olyan termelő rendszert építünk fel, ami ezen alapul, akkor nem járunk messze az igazságtól.
Más összefüggésben a permakultúra tudatosan tervezett produktív ökoszisztéma, amely rendelkezik a természetes ökoszisztémák stabilitásával, rugalmasságával. Ez a megfogalmazás erősíti az előző definíciót.
Egy másik megfogalmazásban:
A harmonikus integrációval közeledünk a permakultúra nagyon fontos tulajdonságához, a rendszerszemlélethez, miszerint az a természetes élő rendszereket követő tervezési szisztéma. A permakultúrás rendszerek megalkotásában kiemelkedő a tervezés jelentősége. Ennek kifejtésére később visszatérünk.
A permakultúra a mezőgazdaság és az emberi élet újragondolásával és újratervezésével egyedülálló kultúrát teremt, ami nem áll meg a gazdálkodásnál, hanem kiterjed a társadalmi kapcsolatok felé és bevonja, aktivizálja a polgárokat a természet megtartása és a mezőgazdaság elidegenítésének megállítása felé. David Homgren, Bill Mollison tanítványa szerint visszaköveteljük helyünket a természetben, amíg még van.
A permakultúrás gondolkodást és cselekvést etikai és tervezési alapelvek segítik. Az etikai alapelvek Bill Mollison és David Holmgren megfogalmazásában a következők. 1. gondoskodás a Földről/Earth care, 2. gondoskodás az emberiségről/People care, 3. igazságos elosztás/Fair share. Ebbe a gondolatkörbe a többi faj élettérhez való hozzájutását is becsatolhatjuk. A legújabb megfogalmazások a 3. alapelvhez még hozzáteszik a jövőről való gondoskodást, ami akár a 4. alapelv is lehetne. Az etikai alapelvek a tervezés és a permakultúrás cselekvés magját képezik, és ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak, egy másfajta magatartásformát kell követnünk, ami kevésbé önző, kevésbé individuális és versengő, inkább az együttműködés, megértés és a közösség erejének újrafelfedezése jellemzi.
A mi felelősségünk
|
A gondoskodás a Földről elsősorban a környezeti és környezetvédelmi gondolatokat hordozza, amelyben fontos a talajvédelem, a talaj éltetése, a víz megőrzése, a vízminőség, levegőminőség megőrzése, az ökoszisztéma és a fajok védelme, a természeti tőke védelme. A gondoskodás az emberiségről főleg az emberi jogok védelméről szól, az egészséghez, oktatáshoz, művelődéshez való jog megtartása, a szociális helyzet, közösségi tevékenységek és értékek és közösségek védelme.
A lehetőségekhez való egyenlő hozzáférés korunk dilemmája – nemtől, kortól és helyzettől függetlenül, segíti a kevésbé jó helyzetben levőket. Az igazságos elosztásba új dimenzióként más fajok életterének meghagyása, segítése is beleférhet. Hiszen a Földön nem az emberiség az egyedüli faj, de az egyetlen, amely mások fölött rendelkezik. Rendelkezzünk néha nagylelkűen, úgy, hogy más fajokra is gondolunk.
Az etikai alapelvek érvényesüléséhez takarékosan kell bánnunk a rendelkezésre álló javakkal vagy a területünkön megtalálható erőforrásokkal. Ezek számbavételével és tervezett felhasználásával a permakultúrás kertünk, gazdaságunk tervezésének irányában teszünk fontos lépéseket.
A következő számban a permakultúra tervezési alapelveivel folytatjuk a témát.