0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 25.

A permakultúra alapelvei

A permakultúra fogalma az 1970-es években Ausztráliában alakult ki Bill Mollison munkássága nyomán, majd gyorsan elterjedt az egész világon.
Baji Béla permakultúrás kertjében (forrás: MAPER)

A bio-geográfus szakember ugyanis a permakultúra kifejlesztésében és alkalmazásában nemcsak a helyben alkalmazható megoldásokra gondolt, hanem kiterjesztette a Föld eltérő klímazónáiban való felhasználásra is.

A permakultúra népszerűsítése 1975-76-ban kezdődött egy melbourne-i rádió betelefonálós műsorában, ami a jövő gazdálkodásával, mezőgazdasági elképzeléseivel kapcsolatos témákat vetett fel. Bill Mollisont felkérték, hogy válaszoljon a hallgatók kérdéseire. A műsora közkedvelt program lett, rengetegen érdeklődtek még több információt követelve. Ennek hatására úgy gondolta, itt az ideje, hogy publikálja készülőben lévő kéziratát.

David Holmgren akkoriban szakdolgozatot írt a permakultúráról, Bill Mollison irányításával. A témákat kiegészítve és új szempontokat is figyelembe véve együtt alkották meg az első permakultúráról szóló könyvet, amely Permaculture One címmel jelent meg, huszonötezer példányban.

A gazdálkodók, érdeklődők csoportja egyesületet és egy folyóiratot is alapított Quarterly néven, ebből fejlődött ki a The International Permaculture Journal havilap. Jelenleg számos nyomtatott és elektronikus újság érhető el. Ausztráliában 36 regionális permakultúra-csoport létesült. A következő kiadvány a Permaculture Two volt, számos elméleti és gyakorlati példával kiegészítve. Bill Mollison még két nagyon fontos könyvet adott ki: Permaculture: A Designers’ Manual és Introduction to Permaculture. Gondolatmenete a Global Gardener című, permakultúráról szóló filmsorozatában érhető tetten, amit már az 1980-as évek végén közrebocsátott.

Magaságyások a Humuszház kertjében

A permakultúra nemcsak gazdálkodási forma, hanem életmód és filozófia is egyben, amit érdemes tanulnunk és megélnünk életünk minden területén. Az egyik megfogalmazás közel áll a kertészettel, mezőgazdasággal foglalkozók számára:

a permakultúra az ember számára hasznos növények és állatok ökológiai kapcsolathálózatán alapuló rendszer, ami folyamatosan és szukcesszíven fejlődik.

Első hallásra talán nehezen tudjuk értelmezni a benne rejlő gondolatokat, de ha a természetes élő rendszerek ökológiai hálózatára gondolunk, és egy olyan termelő rendszert építünk fel, ami ezen alapul, akkor nem járunk messze az igazságtól.

Más összefüggésben a permakultúra tudatosan tervezett produktív ökoszisztéma, amely rendelkezik a természetes ökoszisztémák stabilitásával, rugalmasságával. Ez a megfogalmazás erősíti az előző definíciót.

És megerősít bennünket abban, hogy a megalkotandó rendszerünk új tulajdonságaival csak a természetes élő rendszerek rendelkeznek, amelyek diverzek, stabilak és képesek a fejlődésre, alakulásra saját belső természetük szerint.
Elkészült a komposztkas a Humuszház kertjében

Egy másik megfogalmazásban:

az ember és környezetének harmonikus integrációja, amely energiát, élelmet és lakóhelyet biztosít számára.

A harmonikus integrációval közeledünk a permakultúra nagyon fontos tulajdonságához, a rendszerszemlélethez, miszerint az a természetes élő rendszereket követő tervezési szisztéma. A permakultúrás rendszerek megalkotásában kiemelkedő a tervezés jelentősége. Ennek kifejtésére később visszatérünk.

Maga a szóösszetétel a permanent agriculture, azaz folyamatos mezőgazdálkodás összevonásából született: permaculture = permakultúra.

A permakultúra a mezőgazdaság és az emberi élet újragondolásával és újratervezésével egyedülálló kultúrát teremt, ami nem áll meg a gazdálkodásnál, hanem kiterjed a társadalmi kapcsolatok felé és bevonja, aktivizálja a polgárokat a természet megtartása és a mezőgazdaság elidegenítésének megállítása felé. David Homgren, Bill Mollison tanítványa szerint visszaköveteljük helyünket a természetben, amíg még van.

A permakultúrás gondolkodást és cselekvést etikai és tervezési alapelvek segítik. Az etikai alapelvek Bill Mollison és David Holmgren megfogalmazásában a következők. 1. gondoskodás a Földről/Earth care, 2. gondoskodás az emberiségről/People care, 3. igazságos elosztás/Fair share. Ebbe a gondolatkörbe a többi faj élettérhez való hozzájutását is becsatolhatjuk. A legújabb megfogalmazások a 3. alapelvhez még hozzáteszik a jövőről való gondoskodást, ami akár a 4. alapelv is lehetne. Az etikai alapelvek a tervezés és a permakultúrás cselekvés magját képezik, és ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak, egy másfajta magatartásformát kell követnünk, ami kevésbé önző, kevésbé individuális és versengő, inkább az együttműködés, megértés és a közösség erejének újrafelfedezése jellemzi.

A mi felelősségünk
Bill Mollison 1981-es megállapításai többek között a következők voltak:

Szerintem senki nem foglalta össze, hogy mi történik jelenleg a Földünk arcán. Ahhoz, hogy megváltoztassuk a jelenleg bejáratott útjainkat és elfogadott megoldásainkat, úgy tűnik, hogy először meg kell rémülnünk magunktól, ahová jelenleg jutottunk, szökőárra és katasztrófákra számítva.
De nem sokat tehetünk ez ellen. Ami valójában történik, azért mi, emberek személyesen felelősek vagyunk. Az igazi élő rendszerek, amelyek életünk alapját alkotják ezen a bolygón, kezdenek tönkremenni, a talajok, az erdők, a légkör és a tápanyagciklusok. Mi vagyunk a felelősek azért.

Azóta 42 év telt el.

 

Ha részletezzük az alapelveket, olyan gondolatokat találunk, amelyeket külön-külön más gazdálkodási vagy filozófiai irányzatokban már megismerhettünk, itt azonban kapcsolatrendszerben jelennek meg, gyakorlati vonatkozással.

A gondoskodás a Földről elsősorban a környezeti és környezetvédelmi gondolatokat hordozza, amelyben fontos a talajvédelem, a talaj éltetése, a víz megőrzése, a vízminőség, levegőminőség megőrzése, az ökoszisztéma és a fajok védelme, a természeti tőke védelme. A gondoskodás az emberiségről főleg az emberi jogok védelméről szól, az egészséghez, oktatáshoz, művelődéshez való jog megtartása, a szociális helyzet, közösségi tevékenységek és értékek és közösségek védelme.

Az igazságos elosztás magában foglalja, hogy a termelő megkapja azt, amiért megdolgozott, de ezen túlmenően értelmes és a társadalom által elismert munkát végezzen.

A lehetőségekhez való egyenlő hozzáférés korunk dilemmája – nemtől, kortól és helyzettől függetlenül, segíti a kevésbé jó helyzetben levőket. Az igazságos elosztásba új dimenzióként más fajok életterének meghagyása, segítése is beleférhet. Hiszen a Földön nem az emberiség az egyedüli faj, de az egyetlen, amely mások fölött rendelkezik. Rendelkezzünk néha nagylelkűen, úgy, hogy más fajokra is gondolunk.

Az etikai alapelvek érvényesüléséhez takarékosan kell bánnunk a rendelkezésre álló javakkal vagy a területünkön megtalálható erőforrásokkal. Ezek számbavételével és tervezett felhasználásával a permakultúrás kertünk, gazdaságunk tervezésének irányában teszünk fontos lépéseket.

A gazdálkodás során a természettel együtt, és ne vele szemben cselekedjünk, így talán könnyebb lesz.

A következő számban a permakultúra tervezési alapelveivel folytatjuk a témát.

Forrás: Kerti Kalendárium

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: