A gombabetegségek közül a legnagyobb jelentősége a lisztharmatnak van.

Tipikus lisztharmattünetek jellemzők rá: finom fehéres bevonat a levelek színén. A foltok összenőhetnek, gyakran összefüggő bevonatot képeznek. A fertőzés hatására a levelek elsárgulnak, hullámossá válnak. A leveleken képződő spórák szél segítségével további fertőzést okoznak. Nagy melegben a lisztharmatfertőzés hatására a tölgylevelek légzőnyílásai kitágulnak, a szokásosnál több vizet párologtatnak el, ami megzavarja a fa vízforgalmát. A vegetációs idő vége felé barna, majd fekete, gömbölyű ivaros termőtestek képződnek. A kórokozó a lehullott leveleken és a rügyekben is áttelel, onnan indul el a tavaszi fertőzés.

A rovarkártevők közül a néhány éve hazánkba bekerült és szétterjedt inváziós faj, a tölgycsipkéspoloska (Corythucha arcuata) okoz gondot.

A lárvák és a kifejlett alakok szívogatással károsítják a leveleket, amit a tűhegynyi szürke, ezüstös pontok jeleznek. Májustól szeptemberig vannak jelen a tölgyfákon. Az imágók képesek ugyan repülni, de nagyobb távolságra a szél terjeszti őket. A kifejlett csipkéspoloskák telelnek a tölgyfák törzsén, annak kérge alatt.

A májusi cserebogár (Melolontha melolontha) okozza a legnagyobb kárt a tölgyfákon. Április végén, de főleg májusban rajzanak a bogarak, amelyek szabálytalan karéjokban megcsonkítják a fák leveleit, esetleg csak a levélnyél marad vissza.

A cserebogarak ellen lárva és kifejlett állapotban is védekezhetünk, de egyszerűbb a bogarak ellen permetezni vagy kora hajnalban összegyűjteni a lelassult bogarakat. A lárvának számos természetes ellensége van, ilyenek például a madarak (főként a varjúfélék), de a vakond, a sün, a cickány és a háziszárnyasok, elsősorban a tyúk is vámot szednek belőlük.

Tölgyerdőkben, parkokban található a tölgymakkormányos (Curculio glandium), a tölgy és a mogyoró makktermésének fő károsítója.

A tölgyilonca (Tortrix viridana) a tölgyfa elterjedt kártevője. Lárvái komoly károkat okoznak.

Évente egy nemzedéke van. A világoszöld, 2 centiméteres lepke nyáron rakja le petéit, amik áttelelnek. A hernyói március-áprilisban kelnek ki, és a rügypikkelyek alá húzódva kezdik meg rágásukat. Első vedlésükhöz a rügypikkelyek alatti szövedékbe húzódnak. Ezután a hernyók berágják magukat a rügyekbe, később összeszövik a fiatal leveleket.

Védekezés nem indokolt ellenük, és a fák méreténél fogva amúgy is nehezen kivitelezhető.

A bolygógubacsdarázs (Neuroterus quercusbaccarum) gubacsai gyakran szemölcsszerűen, csoportosan borítják el a tölgyek leveleit, kezdetben zöld, később megpirosodó, bolygószerű, vagyis lencse alakú, középen kidudorodó, 4 mm-es gubacsokat láthatunk. Szeptemberre „beérnek” a gubacsok és lepottyannak a levelekről, még a lombhullás előtt.

A selyemgomb gubacsdarázs (Neuroterus numismalis) gubacsa közepén bemélyedt, 2-3 mm átmérőjű és hasonló magasságú. Az aranysárga gubacsok tömegesen jelennek meg a kocsányos tölgy leveleinek fonákán.

A tölgylevél-gubacsdarázs (Cynips quercusfolii) a tölgylevelek fonákján 15-25 mm nagyságú, szivacsos szövetű, zöldes vagy pirosodó, nedvdús gubacsokat képez, néha tömegesen. A gubacs felülete kocsányos tölgyön sima, kocsánytalanon bibircses. Ez talán a legismertebb állati kártevője a tölgyeknek, de ellene sem szükséges védekezni.