Az ország déli határán élő Pfeiffer Tamás családjában mindig tartottak állatot, és már a nagyszülei is tehenészetben dolgoztak. A családi gazdaság, amit még az édesapjával alapított, egyre életképesebbé vált az évek folyamán. Úgy véli, a hozzáértés és a szorgalom mellett olykor kockázatot is kell vállalni a hosszú távú, biztos jövedelmezőség érdekében.

„Édesapám 1991-től önállóan vállalkozott, és minimális örökséggel, a kárpótlási földárverés keretében vásárolt földeket – 23 hektáron kezdtük meg a gazdálkodást. Én mezőgazdasági szakközépiskolát végeztem, és állattenyésztő telepeken, főként tehenészetekben dolgoztam középvezetőként.

A tojótelepet 400 csibével indították a családi házuk melléképületében 2012-ben. Két év múlva fejlesztésbe fogtak, és istállót, valamint tojáscsomagoló-házat építettek a faluban vásárolt telken. Kétszer 2500 csibét telepítettek bele, amiket mélyalmon tartottak. Három éve pedig újból jött egy „megvilágosodás”. Mivel tapasztalták, hogy a mélyalmos tartást igazából nem fizeti meg a piac, úgy döntöttek, hogy technológiát váltanak és volieres tartásra állnak át.

Hosszú évekig alkalmazott nélkül működtették a családi gazdaságot, aminek a keretében 90 hektár szántót is megművelnek, és kombájnos bérmunkát is végeznek, de a tojástermelés bővülésével egyre inkább érzik, hogy ezen változtatni kell. „Nehéz jó alkalmazottat találni, de szerintem ezt is meg fogjuk oldani. Arra törekszünk, hogy minél kevesebb élő munkaerőre legyen szükség.”

Mezőgazdasági gépésztechnikusnak tanuló fiuk és két lányuk mellett a vejük és a vőjelöltjük is folyamatosan besegít nekik a gazdálkodásba. Az Eggcellent márkanév a lányok találmánya, és ők foglalkoznak a vállalkozás dizájn­jával is.

„Míg mélyalmosan 600 négyzetméteren 5000 csibét tudtunk tartani, a volier istállóban 700 négyzetméteren 13 000 fér el. Mivel a tojástermelésen kicsi az árrés, sokat nyom a latban a darabszám. Minél több a tojás, annál gazdaságosabb a termelés, és annál kényelmesebben tudsz eladni.”

A tojást fertőtlenítve és csomagolva értékesítik, Villány, Siklós, valamint Harkány közelsége miatt elsősorban az idegenforgalom számára. A COVID miatt a keresletük kicsit megcsappant, de a nagyobb szállodák, panziók, éttermek nyitva maradtak.

A recept a sajátjuk, olyan, amilyet Tamás felesége, Gabi is gyúr, és amilyet a nagyanyáik készítettek. „Nemcsak ráírják, hogy nyolctojásos, hanem bele is teszik!”

Tamás azt is elárulta, hogy hosszú távon a saját tojásukból és lisztjükből, a saját üzemükben akarják gyártani a tésztát. „Szeretnénk több lábon állni és több helyre értékesíteni, hogy ne váljunk kiszolgáltatottá.” A száraztészta azért is jelent nagyobb jövedelembiztonságot, mert a tojással ellentétben két évig is eláll.

Az állatorvosuk azt tervezi, hogy összeismerteti őket egy másik termelővel, aki most kezdte el a volier technológiát. „Hatvanezer tojással már be lehet menni egy multihoz, de ez még a jövő zenéje!”

„Nekünk az unió szigorú feltételeket szab, de Ukrajnából olyan élelmiszer jön be, aminek az előállítása nincs feltételekhez kötve, sem pedig ellenőrizve. Amit kidobtak az EU-ból, a ketreces technológia meg a vegyszerek miatt, ott még megengedett. Ráadásul sokkal olcsóbb a takarmány, az energia és a munkabér. Honnan is tudnánk, hogy génmanipulált vagy sem? Időszakonként ránk ömlik az import, ami letöri a keresletet meg az árakat.”

Mindig Tetra SL hibriddel foglalkoztak, mert jó életképességű, hatékony és elnyújtott a tojástermelése, valamint kitűnő a tojásminősége. A beszerzése azonban ennek is nehezebbé vált az utóbbi időben. Legalább fél évvel a tervezett telepítés előtt meg kell rendelni, de az időzítés nem egyszerű az építkezés kiszámíthatatlansága miatt.

Tamás a volierre való áttéréskor először használt technológiát akart beépíteni, de addig osztott-szorzott, hogy belátta: mire szétszereli, hazaszállíttatja, majdnem annyiba kerül, mintha újat venne. A fertőtlenítésről már nem is beszélve!

A készülő új istálló közel 800 négyzetméter. A tojófészkekből tojáslifteken kerül a tojás a futószalagra, amelyen emberi kéz érintése nélkül jut a csomagolóba. Önműködő az etetés, az itatás, a légtechnika, a trágyázás, amit szintén szalag szállít ki az épületből. A beruházás a csomagolóval együtt közel 400 millió forintba került. A 350 millióra beadott pályázaton ugyan lehetett korrigálni valamit, de nem annyit, amennyit emelkedtek a költségek. Maradt a bankhitel és a bizalom, hogy „szépen, lassacskán élni és fizetni is tudunk”, szóval Pfeifferék nemcsak ügyesek, hanem bátrak is.

„Sokan gondolhatják rólunk, hogy mi

mindent elértünk, de hogy mennyi munkát, idegeskedést, stresszt vállalunk érte, azt kevesen látják.”

Hogy a tojók mennyire érzékenyek a változásokra és a stresszre, saját kárukon tapasztalták meg. Amikor ugyanis hangos rallyversenyeket rendeztek a faluban, a madarak ijedtükben összefutottak, az alulra kerülőket összenyomták, sok pedig a stressz miatt hullott el. 800-1000 példány volt a vesz­teség egy-egy alkalommal.

Tamás azt is elmondta, hogy annak idején édesapja foglalkozott a növényter­mesztéssel, ő pedig az állattartással, de szerinte hosszabb távon sokkal gazdaságosabb komplexen üzemeltetni a kettőt, az ő esetében megtermelni a takarmányt és késztermékben (tésztában) eladni a tojást, vagyis a teljes termékláncot kézben tartani.

Egyebek mellett a pályázati támogatás megszerzését is megnehezítették a bonyolult tulajdonviszonyok. Tamás szerint ideje volt, hogy életbe lépett a gazdaságátadásról szóló törvény, amely végre megoldja ezeket a problémákat. Jó lehetőség, amivel ő is élni fog.