„Hagyományos fajtákkal foglalkozunk, ebből csak a Chardonnay lóg ki, de azt nem mi telepítettük, hanem örököltük. Az volt az elképzelésünk, hogy csak azokat a fajtákat hozzuk vissza, melyek régebb óta itt voltak”- jegyezte meg Orbán Ottó.

Egy másik fontos tényező, hogy közel van Mező-Havas, Közép-Európa legnagyobbik kialudt vulkánja, a Kisküküllő egy ilyen lávaömlés medrében folyik. Ugyanígy a Nyárád is.

„A másfél hektár egy kicsit több, mint hobbi. A szőlőt ketten édesapámmal műveljük. Balázs testvérem, aki állatorvos, besegít a szüretbe, a borkészítésbe, de inkább a kóstolásban veszi ki részét. Nincs napszámos, mindent kétkezi munkával végzünk el, nincs sok szabadidőnk”- meséli a műszaki végzettségű szakember.

A helyi lakosok, a környékbeli borkedvelők még mindig a félszáraz félédes kategóriát keresik. Ugyanakkor Orbán Ottó véleménye szerint a természetes cukrot nem egyszerű a szőlőben előállítani, a túlérett szőlővel mindig nagyobb a kockázat, és sokkal több a munka. Miközben száraz bort sokkal könnyebb készíteni, amihez elegendő a 16-17 mustfok.

Terveikben szerepel, hogy legalább három hektárra bővítik az ültetvényüket. Miközben fejlesztenek, azt látják, az öregek elmennek, a szőlők ott maradnak és kipusztulnak. Sajnos nincs meg az a fiatal generáció, aki ezt továbbvinné, és aki fantáziát látna benne, legalábbis egyelőre még nem.

„Ennek oka az is, hogy a területek többségét géppel nem, csak kézzel lehet művelni. Vannak azért olyan részek, ahol próbáljuk úgy telepíteni a szőlőket, hogy a munkák egy részét lehessen gépiesíteni, például a permetezést, vagy a kaszálást. Mivel mi nem használunk gyomirtó szereket, hanem kaszálunk, a borokat is úgy készítjük, hogy nem alkalmazunk faélesztőt, hanem a spontán erjedést részesítjük előnyben, nem könnyű feladatot vállaltunk fel”- nyugtázta Orbán Ottó.