0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 14.

A stresszes növények hangoskodnak

A növények talán nem is olyan csendesek, mint hittük. De a jeleiket a mi emberi fülünk képtelen érzékelni.

Ezt a helyzetet úgy lehetne elképzelni, mintha egy vastag, hangszigetelt üveg választana el minket. Ha nem nézünk oda, észre sem vesszük, hogy mögötte kiabálnak és integetnek. Hogy éppen segítséget kérnek.

Milyen praktikus lenne, ha a növények is tudnának beszélni, és elmondhatnák, hogy éppen mire van szükségük: „Nagyon melegem van, jólesne néhány korty víz.”, „Kifogyott a talajból a cink. Kérlek, küldj belőle minél hamarabb.” vagy „Rettenetesen tűz a nap, szükségem van egy kis árnyékra.” Talán a jövőben a mi képességeink is fejlődnek valamicskét, és képesek leszünk jobban megérteni a növények jelzéseit, kéréseit, kívánságait. Még ha nem is fogalmaznak ennyire választékosan és nem fecsegnek feleslegesen. A növények az egyértelmű és lényegretörő kommunikációra törekszenek. Különösen, ha velünk próbálnak szót érteni.

Nem titkos, csak szuperdiszkrét

A növényeknek megvan a saját nyelvük, amely az egymás közötti kapcsolattartást biztosítja. Ez valószínűleg a miénknél sokkal egyszerűbb, de számukra kielégítő. Egyébként érdekes, hogy mi, emberek is rendelkezünk a szagok útján történő kommunikációval, de ez legtöbbünk számára nem tudatos, és nem is észlelt. Sajnos legtöbbünk szaglása nem elég fejlett ezeknek a jeleknek az érzékeléséhez. Ezért ezek az információk közvetlenül a tudatalattink területére futnak be.

Szűkszavú növények

A fák a kémiai anyagok mellett elektromos jelekkel is tudják figyelmeztetni egymást a veszélyre. És ez bizonyos szempontból még hatékonyabb is, mert a levegőben terjedő üzengetéseket elég könnyű kicselezni.

Ám az avar alatt, a gombafonalakkal beszőtt talajban bármiről beszélhetnek, bárkivel. Az információ terjedése nem a leggyorsabb, de annál megbízhatóbb. Mivel főképp a gombák intézik a dolgot, nincs túl nagy jelentősége, ha egyikük- másikuk kevésbé együttműködő. Az viszont már problémát jelenthet, ha valahol zsákutcába szalad az üzenet. Úgy tűnik, a sérült, gyenge, betegséggel küzdő fákat már kevésbé érdekli az erdei csevej, inkább magukba fordulnak. Ha pedig történetesen elvesztették gombapartnereiket, teljesen kirekesztődnek, ami még kiszolgáltatottabbá teszi őket.

Ezt a nyelvet a legtöbb növény érti és használja. Kivéve a túlnemesített kultúrnövények, hiszen ők már általában mikorrhiza- kapcsolatokat sem képesek kialakítani. Így ők gyakorlatilag süketnémák és védtelenek a kártevőkkel szemben. Ennek következtében rászorulnak a kertész vegyszereire.

„Elkeseredetten kiabáló” növények

Vannak viszont zavarba ejtően hangoskodók is. A kutatók a paradicsom és a dohánynövény vizsgálatakor azt tapasztalták, hogy stressz hatására több méter távolságban is hallható, pukkanó hangokat adnak ki. Laboratóriumban és üvegházi körülmények között is. Illetve különbözőképpen reagáltak a különböző stresszorokra, például amilyen a vízhiány vagy a szárukat ért sérülés.

Egy stresszes növény óránként 30-50 pukkanó hangot hallat, sokkal többet, mint egy elvileg nyugodt. Ahogy fokozódott a növény szomjúsága, megkezdte a vészjelzések küldését, még mielőtt bármi látható jele lett volna a dehidratáltságának.

Majd az idő előrehaladtával jelzései megszaporodtak, az ötödik napon érték el a csúcsot és a növény halála után abbamaradtak. Az eredményekből az is kiderült, hogy a paradicsomot a lassú elsorvadás zaklatta fel jobban, míg a dohánynövényt az, hogy belevágtak. Természetesen nem minden növény vizsgálható laboratóriumi körülmények között, de ettől függetlenül a természetes körülmények között élők ugyanúgy jeleznek, ha problémáik vannak.

Hegyeznünk kell a fülünket

Hogy a kertben a paradicsomaink mellett állva mi nem hallunk semmit, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a növényeink tökéletesen jól érzik magukat. Hanem azzal magyarázható, hogy, habár az ő jelzéseiknek is van olyan hangereje, mint a miénknek, mégis a frekvenciája az emberi fül számára észlelhetetlen, 20-100 kHz- es ultrahangtartományba esik.

Tudatos vagy tudattalan

A kutatók nincsenek meggyőződve arról, hogy szándékosan adják ki ezeket a hangokat a növények. Ezért egyesek a kavitációt tartják a legvalószínűbb magyarázatnak, és azt gondolják, a xilémben keletkező légbuborékok produkálják ezeket a rezgéseket. Ez is egy lehetőség.

De ezzel szintén figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az emberi test is ad ki számunkra nem tudatosuló, és gyakran még csak nem is értelmezett tüneteket, jeleket, amikor beteg, vagy stresszes. Az emberi stresszreakció is automatikusan játszódik le, mégsem von le szemernyit sem abból, hogy az embernek vannak tudatosabban végrehajtott megmozdulásai is. Korai lenne tehát kizárni azt a lehetőséget, hogy a növények tisztában vannak azzal, ami éppen velük történik, csak még nem sikerült áthidalni a köztük és köztünk levő kommunikációs szakadékot.

Mindenesetre a növények által kiadott hangok akár tudatosak, akár nem, fontos információval szolgálnak számunkra. És más élőlények is profitálhatnak belőle. Könnyen lehet, hogy ez az oka annak, hogy a kártevők hada miért éppen a leginkább szenvedő növényt támadja meg. Mert ő volt a leghangosabb? A legzaklatottabb? Esetleg a legelkeseredettebb? Egy szenvedő növény valószínűleg minden szempontból sebezhetőbb, mint életerős társai, és nagyobb esély van arra, hogy büntetlenül lakmározhatnak belőle.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: