A fajtagyűjtemény létrehozásának szándéka 1979-ben vetődött fel, és az 1980-as évek elején elkezdődött a telepítés. Az almagyűjteményt a 2000-es évek elején felújították, majd tíz évvel ezelőtt az 54 fajtát számláló alma- és a 117 fajtát tartalmazó körtegénbanki gyűjteményekhez 15 fajtából álló őszibarack-gyűjtemény is csatlakozott.

A fajtabemutatón 15 körtefajta (Favrené körtéje, Hardy vajkörte, Starking Delicious, Orient, Mária Lujza, Por Porat, Erdélyi III., Marianna hercegnő, Minister Lucius, Nyári esperes, Muskotályos szeszes, Adonyi körte, Szeptemberi óriás, Őszi vajkörte, Őszi pálinka II.) és 15 almafajta (Téli arany parmen, Bauman renet, Húsvéti rozmaring, Príma, Jonnee, Spartan, Csányi Jonathan, Ruby, All Red Jonathan, Parker pepin, Londoni pepin, Ananász renet, Budai Domonkos, Red Jonathan, Anonimus) bemutatására és érzékszervi bírálatára került sor.

A rendezvényen az intézet oktatói és kutatói, a faiskolai termesztésben érintett szakemberek, valamint a Georgikon Campus hallgatói vettek részt. A résztvevők betekintést kaphattak a génbanki fajták előfordulásának szélsőségeibe, a fajták különleges tulajdonságaiba. A tételek egy része érési időben, a többi hűtőházi tárolást követően került az asztalra. A szervezők igyekeztek néhány ismert fajta mellett olyan gyümölcsöket is kiemelni, amelyek tájegységekhez kötött begyűjtésből származnak, ezzel is érzékeltetve a génmegőrzés fontosságát, súlyát.

A génbankokban őrzött, a rendezvényen bemutatott tételek némelyike valamikor termesztett fajta volt, de tulajdonságaikban elmaradnak a mai fajtaválasztékban szereplő társaiktól, ezért visszaszorultak a köztermesztésből. Sikeres házikerti termesztésük azonban egyre divatosabb, és kiemelt szerepük van nemesítési alapként.

Az almafajták esetében is hasonló a helyzet, ott is előszeretettel alkalmazták a származási helyre, a gyümölcs alakjára, ízére, eltarthatóságára utaló neveket, mint pl. Csányi Jonathan, Téli piros pogácsa, Ananász renet, Húsvéti rozmaring.