Sok szép változata van, például a csüngő begónia, a Begonia boliviensis, vagy a sok hibrid közül említhetjük a sárkányszárny begóniát (Begonia  x hybrida Dragon Wing), aminek rengeteg szín- és levélváltozata van.

Általában jó vízáteresztő, könnyen melegedő és tápanyagban gazdag, enyhén savanyú kémhatású talajt kíván. Érzékeny a túl erős napfényre, figyelni kell a jó szellőztetésre, helyes öntözésre és táplálásra. Vírusok, gombák, rovarok is megtámadhatják, különösen akkor, ha nem érzi jól magát a helyén.

A következő károsítók megjelenésére és távoltartására kell vigyáznunk, és mindent meg kell tennünk, hogy kedvelt növényünk jól érezze magát.

Szürke bevonatként jelenik meg a növény bármely részén, a leveleken, szárakon, rügyeken és virágokon. Különösen könnyen fertőzi az olyan puha levelű növényeket, mint a begónia. Barna foltok jelennek meg a fertőzött növények levelein, a szár eltörik.

A beteg növényt el kell választani a többitől, ezután szedjünk le róla minden fertőzött részt és semmisítsük meg azokat. A fertőzött talajt is el kell távolítani, mert a betegség forrása lehet a továbbiakban. Csökkentsük az öntözést, és javítsuk a szellőzést. A növényt gombaölő szerrel kell permetezni.

A begónia-lisztharmat (Oidium begoniae) nem olyan gyakori, mint a szürkepenész, és nem is jár olyan súlyos következményekkel a növényre.

A lakásban tartott begónián fordul elő gyakran, és nagyon rontja a növény díszítőértékét. Több begóniafaj, például a

Begonia sempelflorens, B. glória de Lorraine és a B. rex fogékony a lisztharmatra. A levél enyhén hullámosodik, felületén foltszerű, fehér lisztes bevonat képződik. Ha elhanyagoljuk, a szárakra és virágokra is átterjedhet.

A fertőzött leveleket távolítsuk el, és gombaölő szerrel (kéntartalmú készítménnyel) permetezzünk. Javítani kell a szellőztetésen, mert a lisztharmat magas páratartalmat igénylő gomba, nedvességre kevésbé van szüksége.

Baktériumos levél- és szárfoltosság (Xanthomonas begoniae) is megtámadhatja a növényeket, a betegség a levélen és a száron képződő foltokról ismerhető fel.

A foltok felületén filmszerű baktériumnyálka csillog, ha elég magas a páratartalom. A levélen és a száron a foltok egyre nagyobbodnak, száradásnak indulnak és gyakran a levélnyél is elkorhad.

Az elatior begóniák (Begonia hiemalis) és a B. socotrana fajtái nagyon fogékonyak a baktériumos levél- és szárfoltosságra. A nedves körülmények és a szellőzetlenség kedveznek a betegség kifejlődésére. A kórokozó baktérium az öntözővízzel vagy vágóeszközre tapadva terjed.

A növényeket jól szellőztethető, viszonylag száraz helyen tartsuk, és ügyeljünk rá, hogy a levelekre öntözéskor ne kerüljön víz. Megelőzhetjük a betegség elterjedését, ha megfelelő a szellőztetés és megvédjük a növényeket a túl magas hőmérséklettől.

A begónia levelén sárgás vagy sárgásbarna gyűrűszerű, esetenként cikkcakkos elszíneződés látható. Növénynedvvel vihető át és több tripszfaj terjeszti. A vírusbeteg növényeket meg kell semmisíteni. A dohánytripsz megjelenése esetén rovarölő szerrel kell permetezünk.

A begóniának ezenkívül állati kártevői is vannak: szívókártevők (tripszek, levéltetvek), fonálférgek (levél és gyökér) és levélaknázólégy. Ezek azonban jóval kisebb jelentőségűek, mint az ismertetett betegségek.