Ha szeretnénk kertünkben sokféleséget fenntartani, az a legegyszerűbb, ha többféle zöldséget és gyümölcsöt is termesztünk, lehetőleg a táji adottságokhoz alkalmazkodott fajták köréből választva. Sajnos azonban erőfeszítéseink hiábavalók, ha a sokféleség felépítését nem az alapoktól kezdjük. Kertünk alapját pedig a talaj képezi, és ha nem ismerjük elég jól, növényeink csak sínylődni fognak, nem hozzák a kívánt termést, elmarad a sikerélmény, amitől aztán könnyen fel is hagyhatunk a kertészkedéssel.

Közérzetünk és hangulatunk is romlani fog, mert a kertben végzett munka valósággal terápiaként hat a lélekre. Mindemellett pocsolyába dobott kő mintájára szélesedik a problémák gyűrűje, mert egy elhanyagolt kertben könnyen felüti a fejét egy vagy több invazív növény.

Nézzünk meg néhány egyszerű módszert, amivel megismerhetjük kertünk talaját, hogy növényeink számára megfelelő alapot képezhessünk.

Ha ez nem sikerül, a föld nem áll össze, mállik, akkor kiskertünkben laza a talaj, vagyis sok benne a homok, a vizet átereszti, könnyen kiszáradhat. Ha hurkát tudunk belőle formázni, de az könnyen törik, akkor középkötött, vagyis agyag- és homokszemcsékből áll.

Ha azonban a földből formált hurka képlékeny, gyurma jellegű, akkor abban sok az agyag. Emiatt rosszul veszi fel és nehezen vezeti a vizet, kiszáradáskor pedig hajlamos megrepedezni.

Talajszerkezet-vizsgálatot szintén egyszerű, óvodás módszerekkel végezhetünk, bár néhány eszközre szükségünk lesz hozzá. Vegyünk a talajból néhány maroknyi mintát, napon vagy fűtőtest mellett szárítsuk meg, majd törjük össze, de ne porítsuk, át is szitálhatjuk.

Ha a morzsák több mint fele nem esik szét, akkor a talaj szerkezete jó. Ha a fele vagy felénél több szétmállik, akkor a talajszerkezet közepesen jó. Ha viszont minden rögöcskénk „elolvadt”, akkor rossz!

A mésztartalom vizsgálatához szintet lépünk és máris egy általános iskolai kémiaórán érezhetjük magunkat. Vegyünk kertünkből maroknyi talajmintát és tegyük egy tálba. Óvatosan öntsünk rá kevés háztartási ecetet vagy 10%-os sósavat.

Ha halljuk, hogy a minta pezsegni kezd, de erős habzás nem kíséri, akkor megfelelő a talaj mésztartalma. Ha viszont azonnal erős habzást tapasztalunk, talajunk mésztartalma túl magas.

A száraz talajból szintén egy maroknyi mintát veszünk és keverünk el körülbelül egy deciliter vízben. Ezután csak mártsunk bele egy csík pH-papírt. Az eredmény értékeléséhez segítségünkre lesz a pH-papír csomagolódoboza, amelyen egy színskálán feltüntetik az értékeket. Ha a papír színe sárgáról enyhe sárgászöldre változott, a talaj pH-érték szempontjából közömbös (pH = 7), ha kifejezetten sárga lesz, akkor savanyú (pH 5,5–6,5), ha pedig zöldeskék, sőt kék, akkor lúgos kémhatású (a pH 7,5 fölött van).

Ha az előbbieknél hosszadalmasabb vizsgálatot is elvégeznénk, ami a talajlakó mikroorganizmusok mennyiségét fedi fel előttünk, akkor se kell laboratóriumi vizsgálatokra költenünk! Ugyanis hiába van tápanyagokkal feltöltve a talaj, ha hiányoznak belőle a mikrobák, növényeink nem fognak kellő mértékben fejlődni. Jó hír viszont, hogy ezt is kideríthetjük egy egyszerű és olcsó módszerrel.

Fogjuk választott ruhadarabunkat és 20-25 cm mélyen elássuk a kert egy kevésbé bolygatott részén, majd türelmesen várunk két hónapot. A területet célszerű megjelölni, hogy ne kelljen 60 nap múltán kincskereső expedíciót indítanunk, illetve javaslom, hogy készítsenek előtte-utána fotókat is a munkafolyamatról, a könnyebb összehasonlítás érdekében. Ha kertünk nagyobbacska méretű, több nadrágot is eláshatunk, így a kerten belüli különbségeket is felmérhetjük. Az eredmény önmagáért beszél: minél vacakabb állapotban látjuk viszont a ruhadarabot, annál élénkebb a talajlakó mikroorganizmusok tevékenysége. Az alapötlet Amerikából származik, ahol a gazdálkodók tapasztalatait összegyűjtve térképezték fel a talajminőségeket.

Ez Simon Tresch és Andreas Fleissbach ötletén alapul, amikor is egy bizonyos teamárka zöldteáját és rooibos teáját kell kertünkben 10 cm mélyen elásni három hónapra. Az összehasonlítható eredményeket az fogja adni, hogy míg a zöldtea vékony szálakból áll, gyorsan bomlik, addig a rooibos vastagabb, fásabb szerkezetű, lassabban. Fotókkal dokumentált eredményeinket pedig feltölthetjük erre a weboldalra, hogy részt vegyünk a globális talajtérkép elkészítésében.

Látható tehát, hogy csekély erőfeszítéssel is nagy ismeretanyagra tehetünk szert egy olyan tudományterületről, amelyről azt gondolnánk, hogy csak laboratóriumban, műszerekkel vizsgálható. Az így szerzett ismeret nagy segítségünkre lehet abban, hogy megismerjük kertünk láthatatlan tulajdonságait, szükség esetén elvégezhessük a tápanyag-utánpótlás vagy talajszerkezet-javítás munkálatait.

Ráadásul – szintén láthatatlanul – sokat teszünk a környezetünkért és a biológiai sokféleség megőrzéséért is.