A tokaji aszú nemzeti kincsünk, hangsúlyozta a rendezvényt szervező Kovács Tibor, a tokaji szőlészeti és borászati kutatóintézet vezetője.

A Rajna völgyében készült édes borok csak mutatóban jelennek meg a piacon, a francia Sauternes pedig inkább a mi szamorodninkra emlékeztet: nem olyan koncentrált, mint a tokaji aszú és nincs meg benne az a savgerinc, ami az aszú sajátja, és amitől hosszan eltartható és élvezhető, különleges bor.

A bemutatót a kutatóintézethez tartozó, idén felújított Rákóczi szüretelőházban tartották, részt vett rajta a Bodnár Pincészet Mád, a Disznókő Szőlőbirtok, a Dobogó Pincészet, az Erzsébet Pince, a Gróf Dégenfeld Szőlőbirtok, a Hermann Emerencia Családi Pincészet, a Matyisák Pincészet, az Orosz Gábor Szőlőbirtok és Pincészet, a Pajzos Tokaj, a Patricius Borház, a Royal Tokaji, a Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok, a Tokaj-Oremus, a Tokaj Pendits. Jellemzően 5 és 6 puttonyos aszúkat mutattak be, amit ma már nem kell megkülönböztetni. A 2013-ban született új aszútörvény szerint 120 gramm literenkénti cukortartalom fölött lehet aszúnak nevezni a bort, ha készítése során betartják az előírásokat. Ami valamikor 3 puttonyos aszú volt, ezek után csak késői szüretből származó bor lehet.

Sokkal több energiát kellene fordítani a tokaji aszú marketingjére, hangsúlyozza Kovács Tibor, mert ez lehetne az a bor, amivel Magyarországot azonosítják a borvilágban.

A klímaváltozásnak eddig nyertese a Tokaji borvidék, mondta kérdésünkre a szakember. Míg az 1980-as években 16 mustfokkal szüretelték a Furmintot, az utóbbi évtizedben tökéletesen beérik szeptember közepére. Pezsgő alapbornak már szeptember elején szedhető. A melegedés ugyanakkor nem káros az aszúsodásra, még a tavalyi aszály után is megérkezett az őszi csapadék, ami szükséges hozzá. Nem érzékelhető, hogy kevesebb lenne az aszúszem az utóbbi években. Sokkal nagyobb probléma, hogy kevés a munkaerő, nincs, aki kiszedje az aszúszemeket a fürtökből. Ez ma súlyosabb következményekkel jár, mint a klímaváltozás.

Mihez párosítsuk?

Édes, botrítiszes borként kicsit nehéz megtalálni a helyét, de nem csak desszertborként fogyasztható, mint ahogy a köztudatban él. Klasszikus párosítás kéksajtokhoz vagy érlelt, markáns ízű sajtokhoz, liba- vagy kacsamájhoz, illetve gyümölcsös mártással készült húsokhoz. Élénk savai és összetett ízvilága miatt kiválóan illik a fűszeres kínai vagy indiai ételekhez, és jól kiegészíti a zsírosabb fogásokat.

Aszalt gyümölcsök, narancshéj, citromhéj, dió- és mandulaíz jellemzi az aszúkat, amihez a hosszú érlelés során kávé és csokoládé aromája társul. Minél magasabb a savtartalma, annál üdébb, vibrálóbb marad hosszú évek, évtizedek elteltével is.