0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 25.

Ne várjuk a sült galambot! – A mézfogyasztás népszerűsítéséről

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol meg kell állnunk egy kicsit, és beszélni kell a mézfogyasztás népszerűsítéséről, amire talán még sosem volt akkora szükségünk, mint most.
Illusztráció
(Forrás: freepik)

Nem vagyok közgazdász, így nem fogok belemenni a jelenlegi gazdasági helyzet elemzésébe. Azt azonban mindenki érzi, látja és tapasztalja, hogy a megtermelt mézet nagyon nehéz hordósan eladni. Erre sok méhész úgy reagál, hogy megpróbálja a nagy részét kiüvegezve eladni – és el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol meg kell állnunk egy kicsit, és beszélni kell a mézfogyasztás népszerűsítéséről, amire talán még sosem volt akkora szükségünk, mint most.

Nem nehéz belátni, hogy ha azt a hatalmas mennyiségű mézet, amelynek jelentős része korábban külföldön került eladásra, most itthon szeretnénk eladni, akkor ahhoz nagymértékben növelnünk kell a mézet vásárlók számát, illetve ösztönözni kell vásárlóinkat a mézfogyasztás növelésére, és ehhez elengedhetetlenül fontos a mézfogyasztás népszerűsítése. Ez a kettő, bár nem teljes egészében, de két külön dolog. A fogyasztókat eszerint két csoportra tudjuk osztani attól függően, hogy még nem igazán vásároltak mézet (mert nem szeretik, mert nem fontos nekik, mert nem ismerik, nem tudják, hogy miért jó, mert nem is jut eszükbe stb.), vagy pedig szoktak ugyan vásárolni, ismerik a mézfogyasztás előnyeit, de még mindig vannak olyan lehetőségek, amelyeket nem ismernek, így van arra lehetőség, hogy növeljük az általuk vásárolt méz mennyiségét. (És természetesen van az a csoport, akikkel nem igazán tudunk mit kezdeni: akik bármilyen megfontolásból úgy döntöttek, hogy nem esznek mézet. Ezt a döntésüket tiszteletben kell tartanunk, ők egyszerűen nem lesznek a vásárlóink, és kész. Ezt el kell tudnunk fogadni.)

Nem árulok el titkot azzal, hogy Magyarországon az egy főre jutó mézfogyasztás nagyon alacsony, bár a 2010-es évek második felében nőtt, de 0,9 kilogramm körül van éves szinten.

Ebben az a jó hír, hogy bőven van hová fejlődnünk, valószínűleg nagyon sok lehetőségünk van, csak mindenkinek meg kell találnia a neki legmegfelelőbbet. Ehhez szeretnék most pár ötletet adni, a későbbiek során pedig bemutatni, hogy mások hogyan és mit csinálnak, hogy minél szélesebb körben megismertessék az emberekkel a mézet.

Kicsit nehezíti az egyes méhészek helyzetét az, hogy általában véve szoktunk mézfogyasztásról beszélni, és ez még önmagában nem jelenti azt, hogy a mi mézünket fogják megvenni. Így ha üvegezve szeretnénk eladni a termékünket, akkor fel kell vennünk a versenyt, és szép, igényes portékával kell előállnunk, emellett pedig szakmai tudásunkat is a lehető legmagasabb szinten kell tartanuk.

Most pedig vegyük sorra (a teljesség igénye nélkül, hiszen a lehetőségeknek csak a leleményesség szab határt), hogy milyen eszközök állhatnak rendelkezésünkre, ha népszerűsíteni szeretnénk a méheink által megtermelt aranyszínű csodát!

Első lépésként jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy hol tudjuk megszólítani azokat az embereket, akikből a vásárlóink lehetnek.

Már erre is számtalan lehetőségünk adódik, hiszen gyakorlatilag bárhol, ahol megfordulunk. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy kibújjunk a méhesünk nyújtotta biztonságos közegből, és emberek közé menjünk, sőt mi több – beszédbe is kell elegyedni velük! Tudom, hogy a méhészet egy szakma, és aki méhészetre adja a fejét, az nem feltétlenül akar vesződni az emberekkel, vagy éppen azért lett méhész, hogy elmeneküljön a nyüzsgő nagyvilágból, de sajnos a mézünk nem adja el saját magát (kivéve egy esetet, amiről majd később írok), tennünk kell érte, hogy a vásárlók meg akarják venni. Tehát a helyszín: lehet óvoda, iskola, bolt, gyógyszertár, piac, buszmegálló… Tényleg a végtelenségig lehetne folytatni a sort. Mindenhol elkezdhetünk beszélgetni, és az első pár mondat után a méhekre, méhészetre és a mézre lehet terelni a szót. Innentől kezdve pedig úgyis kapjuk majd a kérdéseket – én magam azt tapasztaltam eddig, hogy szinte kivétel nélkül mindenki érdekesnek tartja a méhek életét, és aktívan részt vesznek egy olyan beszélgetésben, ahol ez a téma. Egy jó kérdezz-felelek után pedig már könnyen el is lehet adni egy-egy üveg mézet, és szerezni egy törzsvásárlót.

Továbbra is a helyszínnél maradva, felkutathatjuk azokat a rendezvényeket, ahol szívesen látnának bennünket egy méhészeti bemutatóval, kóstoltatással, árusítással. Nagyon sokféle rendezvényt tud színesíteni egy ilyen program, keressük hát bátran a lehetőségeket!

Ne feledkezzünk meg az oktatási intézményekről sem! Többnyire szívesen szokták fogadni a felajánlást, hogy egy méhész (szülő, nagyszülő stb., akinek a gyereke, unokája az adott intézménybe jár) előadást tartson a gyerekeknek.

Itt említeném meg a Mézes reggeli kampányt is, ami pont ezért jött létre, és felhasználható anyagokkal segítik is a munkánkat, hogy színes, tartalmas programot tudjunk tartani, és ne jelentsen gondot, ha esetleg tanácstalanok vagyunk, hogyan is kezdjünk hozzá. Mézes reggelit pedig az év bármely napján lehet szervezni, ez már tényleg csak rajtunk és az adott iskolán, óvodán múlik.

Ha egy meghatározott helyen áruljuk vagy szeretnénk árulni a mézünket – például piacon, kézműves vásárokban, alkalmi rendezvényeken –, könnyebb dolgunk van abból a szempontból, hogy a reménybeli vevő „házhoz jön”. Sok esetben meg kell szólítani őt, különben csak nézelődve elmegy a standunk mellett. Ők azok a vásárlók, akikről azt írtam korábban, hogy nem ismerik, nem tudják, miért jó a méz, és nem jut eszükbe, hogy mézet vegyenek. Ebben az esetben fontos, hogy már a megszólításnál olyan legyen a felütés, ami kellően érdekes lesz számukra, ami miatt azt gondolják, érdemes megállni. (A „Jöjjön, vegyen mézet!” valószínűleg nem lesz elég ebben az esetben.) Segíthet az is, ha viszünk magunkkal valamilyen méhészeti eszközt, amit ki is próbálhatnak. Ezzel mindjárt be is tudunk indítani egy beszélgetést. Hamar kiderül, mennyit tud a vásárló a méhekről és a mézről.

Térjünk is át arra, hogy ki mit tud a mézről. Az első és a legfontosabb feladatunk, hogy mi magunk is helytálló ismeretekkel rendelkezzünk, ezért használjuk ki a téli nyugalmi időszakot, a hosszú, borús estéket, és olvassunk szakirodalmat. Például remek olvasnivaló a témában Hevesi Mihály Méhek ajándéka című könyve, amelyről már itt, a Méhészet hasábjain is olvashattak. A szerző részletesen kitér benne a méz készítésére, összetételére, formáira – azaz hogy mitől érett az érett méz, mi jellemzi a folyékony vagy a kristályos mézet, illetve milyen egyéb formákban találkozhatunk még vele –, gyógyhatására, a fajtamézekre, és arról is ír, milyen egyéb méhészeti termékek léteznek még.

Ahhoz, hogy korrekt és kielégítő válaszokat tudjunk adni az érdeklődőknek, el kell merülnünk a témában, és anélkül kell tudnunk válaszolni ezekre a kérdésekre, hogy különösebben zavarba jönnénk.

Ráadásul ez szorosan a szakmánkhoz tartozik, tudnunk KELL beszélni a termékről, amit megtermelünk – ez szakmai kérdés. Meg kell tudnunk dönteni az olyan tévhiteket, mint például ami a kristályos mézet övezi. Ismét Hevesi Mihályt említeném, aki egy közösségimédia-bejegyzésében írta, hogy

„ha a kávéjába/teájába tenné az embereknek csak a 10-15 százaléka cukor helyett [a mézet – a szerk.], már az is jelentős növekedést eredményezne. Meg vagyok győződve, hogy el lehet érni, hogy az átlag mézfogyasztás növekedjen”.

Nagyon jól lehet beszélgetni a vásárlókkal a gyerekeken keresztül, hiszen a gyerekek egyrészt biztos partnerek az édes dolgok fogyasztásában, így általában szeretik a mézet is, másrészt pedig hihetetlenül nyitottak az újdonságokra, tehát ha korábban nem is volt otthon az asztalon rendszeresen méz, a gyermek unszolására talán odakerül. Ha pedig el is tudjuk mondani a szülőknek, hogy miért jobb a méz, mint ha zacskószámra enné a gyermeke a gumicukrot, még örülni is fog. Fontos, hogy rugalmasak legyünk, és vegyük észre, mire van igénye a vevőnknek. Például ha az a baja a mézzel, hogy mindent összecsöpögtet a gyerkőc, mutassuk meg neki, hogy van alternatíva: megismertethetjük a krémmézzel, vagy megmutathatjuk, hogyan kell használni a mézcsurgatót, esetleg ha van a kínálatunkban valamilyen műanyag flakonos méz (például mézes maci), akkor azt is ajánlhatjuk. Elbeszélgethetünk a gyerekekkel és a szülőkkel arról is, hogy milyen nagy segítség lehet a méz egy közös családi program során – akkor is, ha nem tudnak elmenni a Medveparkba, hogy mézzel etessék a macikat, hiszen egy piknikkel egybekötött őszi-téli kirándulás, ahová finom, meleg, mézes teát viszünk magunkkal, vagy egy adag mézeskalács elkészítése közösen (lásd fotó), amellyel majd feldíszítjük a lakásunkat az ünnepre, nem igényel túl sok mindent.

Lili és Dani minden évben nagyon várja, hogy mézeskalácsot készítsenek a Mikulásnak

Közeledik a karácsony. Ilyenkor szokták többnyire megvenni azt az 1 kiló körüli mézet a fogyasztóink, amelynek növelésén szeretnénk munkálkodni. Ez az az időszak az évben, amikor – mint ahogyan korábban már utaltam rá – a mézünk eladja magát, amikor keresik a vásárlók a mézet. Talán ilyenkor van a legkönnyebb dolgunk, de jussanak eszünkbe az eddig taglaltak, és ne engedjük el az értékes vásárlóinkat csak úgy.

Felhívhatjuk a figyelmüket arra, hogy a méz remek ajándék is lehet: mutatós, értékes, egészséges.

Ezenkívül jó, ha mi is tudjuk, hogyan érhetjük el a vásárlókat, ha vége annak az időszaknak, amikor ők keresnek bennünket. Kézenfekvő lenne azt mondani, hogy írjuk össze az elérhetőségeiket, de ez sajnos mindenféle adatvédelmi jogszabályba ütközhet, ha nincs hozzá megfelelő tájékoztatónk és szabályzatunk. Ennek elkerülése érdekében kihasználhatjuk a közösségi média adta lehetőségeket, és létrehozhatunk csoportokat, ahol beszélgetni is lehet a termékekről, ismeretanyagot is átadhatunk, de mindenek­előtt esélyünk is van arra, hogy az év más szakában is elérjük a vásárlóinkat. Ha belépünk az internet világába, már valóban csak a leleményességünkön múlik, hogy milyen formában közelítjük meg vásárlóközönségünket.

A következő részben arról lesz majd szó, hogy megkérdezett méhésztársaink hogyan oldották meg ezt a feladatot.

Arra biztatnék tehát mindenkit, aki üvegezve szeretné eladni a mézét, hogy bátran kezdeményezzen beszélgetést bárkivel a méhekről, arról, amit csinálunk, mert ezzel kezdődik minden. Ahogyan a korábban idézett bejegyzésben írja Hevesi:

„Ezzel együtt rajtunk is múlik, és azt gondolom, felelősségünk is, hogy amennyire tudjuk, terjesszük az ’igét’, mert a méznek csak előnyei vannak a cukorral szemben!”
Forrás: Méhészet

Magazin ajánló: