A karácsony közeledtével szívesen díszítjük az erkélyt, lakást különböző örökzöldekkel. Felhasználhatjuk a magyalt, a borostyánt és különböző lomb-, pikkely- és tűlevelű örökzöldeket.

Nyugat és Dél-Európa erdeiben őshonos, örökzöld, kúp alakú cserjefa a közönséges magyal (Ilex aquifolium). Kifejezetten hosszú életű, azonban növekedése lassú, kifejlett mérete 2-5 m. Kemény, vastag, bőrszerű, sötétzöld, fényes felületű levelei fogas szélűek, a fogak tüskében végződnek, a levelek fonákja világosabb. A levelek szórtan helyezkednek el a sima felületű hajtásokon. Kétlaki, vagyis a hím és nőivarú virágok külön egyeden fejlődnek május-júniusban. Fénylő piros, gömbölyded bogyókat a női egyedek nevelnek, bő termést csak vegyes állománytól várhatunk.

Ültetéséhez világos vagy félárnyékos helyet válasszunk. Nedves körülmények között a közvetlen napfényt is jól viseli. Üde, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talaj megfelelő számára. Átlagos vízigényű, az idős növényeket elég a tartósan száraz időszakokban öntözni, a fiatal növények azonban rendszeres öntözést igényelnek. Védett fekvésbe telepítsük, mert az erős széltől és légszárazságtól szenved, az erős fagyokra érzékeny, különösen a fiatal példányok és a tarka, színes levelű változatok. Kártevők közül az aknázólégy, a pajzstetvek és a takácsatkák támadhatják meg, párás környezetben gombafertőzések léphetnek fel.

A keresztbe növő vagy a növény formájából kilógó ágakat vágjuk le télen a karácsonyi díszítéshez, vagy tavasszal az új hatások megjelenése előtt, mert a késői metszéssel eltávolíthatjuk a virágos hajtásokat is. Erőteljes visszavágással ifjíthatók az elöregedett, felkopaszodott növények. Bátran metsszük vissza a talajtól számítva 40-50 cm-re, de a lassú növekedés miatt munkánk eredménye is lassan érik be.

A kékeslevelű magyal (Ilex x meserveae)

A közönséges és a ráncoslevelű magyal (Ilex rugosa) kereszteződésével jött létre. Lassú növekedésű, közepes termetű (kb. 2,5 m), örökzöld cserje. Hajtásai sötétbordók, levelei bőrszerűek, fényes felületűek, fogazottak, tüskések, kékeszöld árnyalatúak és átellenesen állnak. Kétlaki, tavasszal nyílnak krémfehér virágai, ősszel pedig a nőivarú bokrot élénkpiros termések díszítik, melyek akár a következő tavaszig is a növényen maradnak. Legszebb alakját napos vagy félárnyékos helyen hozza, árnyékban némileg elveszíti sűrűségét.

Meszes talajba ültetve levelei sárgulni kezdenek, az erezete pedig zöld marad.

Betegségekre nem érzékeny, kártevők közül időnként a takácsatkák és a pajzstetvek okozhatnak problémát. Metszeni alakformálás céljából szükséges, a sűrű, tömött lombozatú bokor vagy sövény érdekében.

Rokonaihoz hasonlóan a kínai magyal (Ilex pernyi) is lassú növekedésű, 2-3 m magasságot elérő, kúpos formájú örökzöld cserje, kissé csüngő ágrendszerű. Levele más magyalfajokénál kisebb, csavarodottabb, szúrósan karéjos, bőrszerű, fényes felületű, sötétzöld. Tavasz végén nyílnak jelentéktelen, fehér virágai, őszre mutatós, piros, enyhén mérgező bogyóterméseket nevel. Félárnyékos fekvésben, jó vízáteresztő, nyirkos, semleges vagy savas kémhatású talajba ültetve fejlődik legszebben. A talajnedvesség megőrzése érdekében érdemes az öntözés mellett talajtakarásról is gondoskodni. Időnként lisztharmat, pajzstetvek és takácsatkák károsíthatják.

A csipkéslevelű magyal (Ilex crenata) levelei kisebb méretűek, csipkézettek, nem fűrészesek, szúrósak. A levél bőrszerű és fényes, megjelenésében hasonlít a buxusra, ezért annak helyettesítésére is alkalmas. Erőteljes metszést is jól tűrő típus.

A borostyán (Hedera helix) Ázsiában, Észak-Amerikában és Európa-szerte megtalálható, Magyarországon is őshonos. Levele és bogyója mérgező, nedve bőrirritációt okozhat. Gyógynövényként is ismert, de csak kivonatát alkalmazzák különböző bőrproblémákra, illetve köhögés és felső légúti megbetegedések ellen.

Változatos megjelenésű, évelő, örökzöld kúszónövény, hajtása elágazó, legyökerező, léggyökereivel felkapaszkodik bármilyen felületre 10-15 m magasságig. Erőteljes, agresszív növekedésű, rendszeres metszéssel tartsuk kordában. Leveleinek színe, alakja és mérete változatos.

A fiatal levelek szíves vállúak, három-öt karéjúak, bőrneműek, csillagszőrösek, később kopaszodók, felszínük fényes sötétzöld, erezetük feltűnően világoszöld, a fonákon fakózöldek, és szórtan átellenes állásúak. Napos helyre felkapaszkodva fokozatosan alakul át tojásdad és tagolatlan levelű, zömök hajtású időskori alakká, amelyen nincs léggyökér, de csak ezeken a hajtásokon jelennek meg a virágai. Szeptembertől októberig nyílnak kis, zöldesfehér vagy sárga, ernyős virágzatot alkotó, nektárban gazdag virágai, amit a méhek nagyon kedvelnek. Tél végén érnek fekete vagy sötétbíbor, borsó méretű bogyói. Érdekessége, hogy a tojás alakú leveleket tartalmazó hajtásból vágott dugványt meggyökereztetve, majd napos helyre ültetve nem futónövény, hanem cserje alakot vesz fel. Ha árnyékba kerül, az új levelek karéjossá válnak, és ismét kúszónövényként fejlődik.

A zöld fajták kevesebb fényt igényelnek, a tarka levelűek színei napfényen élénkebbek.

Szinte minden talajban megél, de legjobban a laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű talajt kedveli, tápanyagigénye alacsony. Érzékeny a pangó vízre, túl nedves környezetben kialakulhat gombás és bakteriális eredetű levélfoltosság. Szárdugványokkal szaporítható májustól nyár végéig. Léggyökerei a földbe kerülve könnyen átalakulnak tápanyagfelvételre is alkalmas gyökerekké.

A borostyánfajok felhasználása a kertkultúra kialakulásával egyidejű, alkalmazhatjuk árnyéki talajtakaróként, falak, kerítések, rézsűk befuttatására. Ládában és ámpolnában az egynyári virágok kiegészítője lehet, csokorba és koszorúba köthetjük.

Csirkehálóból térbeli szobrot, alakzatot hajtogatunk, és ráfuttatjuk a borostyánt, a kinyúló hajtásokat pedig rendszeresen levágjuk.

A borostyán nemzetségből számos faj és fajta kapható, ezek télállósága eltérő, egyes fajok csak lakásba valók (Hedera canariensis).

Hajtásai felállók, levelei háromszögletűek, fényesek, sötétzöldek, szabályos átellenes állásúak. Rendkívül lassan fejlődik, végső magassága 1-1,5 m, amit kb.10 év alatt ér el.

Fehértarka lobjával díszít a Hedera canariensis Glorie di Marengo, vajsárga tarka levelű a kissé fagyérzékeny kaukázusi borostyán (Hedera colchica Dentata Variegata).