Valamint fontos megjegyezni, hogy a vadon élő méhek számának csökkenése jelentősebb, mint a házi méheké.
Az unió a világ második legnagyobb méztermelője Kína után, összesen több mint 20 millió méhkaptárral rendelkezik. A méhcsaládok számának tekintetében az Európai Unióban 2021-ben Spanyolország állt az első helyen (2 millió 953 ezer család), amit Románia (2 millió 353 ezer család), Görögország (2 millió 183 ezer család), Lengyelország (2 millió 13 ezer család), Franciaország (1 millió 808 ezer család) és Olaszország (1 millió 717 ezer család) követett, Magyarország a hetedik helyen állt (1 millió 207 ezer család).
Hazánkban 2018 óta folyamatosan csökkent a méhészetek és a méhcsaládok száma, ami többek között a kórtani és növényvédelmi helyzettel, a környezeti terhelésekkel, az aktuális piaci, társadalmi (elöregedő méhésztársadalom) és gazdasági változásokkal (támogatási és adózási rendszer változása), valamint a koronavírus-járvánnyal magyarázható. 2020-ban összesen 20 754 méhészetet és 1 163 242 méhcsaládot regisztráltak Magyarországon, az átlagos méhsűrűség négyzetkilométerenként 12,5 méhcsalád volt, ami még mindig kiemelten magas érték európai viszonylatban.
A méhegészségügy és növényvédelem kedvező jövőbeli változásától a szakemberek a termelésben tartott méhállományok méretének növekedését remélik.
A hazai méhészeti ágazat erősségei, gyengeségei, lehetőségei és veszélyei
Magyarországon a krajnai méh alföldi alfaja, a pannon méh tenyészthető. A több mint 60 éve tenyésztői irányvonalban tartott fajta kiemelkedő termelési eredményt képes elérni, a betegségekkel szemben ellenálló. Több szempontból is megfelelő adottságokkal rendelkezik: jól alkalmazkodott a hazai tájhoz, nem tájol el, szelíd és megfelelő a lépen maradása, összeségében kiválóan alkalmas a hazai méhlegelők kihasználására.
Méztermelés szempontjából Magyarország kimagaslóan jó természeti és éghajlati adottságokkal rendelkezik. A méhlegelők minősége alapvetően meghatározza a méz minőségét, és ezáltal a méhészek eredményét is, ami európai viszonylatban kedvez a magyar termelőnek.
A magyar méhészeti ágazat legjelentősebb terméke a méz, az egyéb méhészeti termékek értékesítése nem számottevő. Az elmúlt csaknem 20 év átlagos méztermelése évi 20 ezer tonna körül alakult, amely jellemzően repce- (14 százalék), akác- (40 százalék), napraforgó- (26 százalék) és virágméz (10 százalék) volt. Kis mértékben (10 százalék) olyan fajtamézek is teremnek hazánkban, mint a gesztenye-, a hárs- vagy a selyemkóróméz.
A hazai mezőgazdaság számára kedvező az ökológiai, kisüzemi és változatos gazdálkodási formák jelenléte. A hazai méhészeti ágazat közösségi marketingtevékenysége rohamosan erősödik, ennek egyik kiváló példája a Tehetsz méh többet! kampány, amely az utóbbi években több hazai és nemzetközi elismerésben részesült.
Gazdag, évszázados múltra visszatekintő hagyományaink, sokszínű méhtartási és méztermelési technológiánk értéket képviselnek, azonban egyszerre gyengeségként is értelmezhetők. Az elmaradott technológia, az egységes gépesítés hiánya és az ebből eredő nagy kézimunkaigény megnehezíti az ágazati fejlesztési lehetőségeket, korlátozza nemzetközi versenyképességünket. Az infrastruktúra jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt 20 évben, ami többek között a méhészek számára is kedvező volt.
A jelenlegi magas méhsűrűség és a méhlegelők leterheltsége számos problémát vet fel.
Az északi régióban a kedvezőtlen éghajlati viszonyok ellenére is magas a méhsűrűség, elsősorban a mezőgazdasági és méhészeti támogatások miatt. A hazai jó minőségű méhlegelők jelenleg nagyon leterheltek.
Magyarországon az elöregedő méhésztársadalom, az agrárnépesség számának általános csökkenése és a magas munkaerőhiány az egyes régiókban, különösen a kistelepüléseken csak fokozza az ágazati feszültséget. A hazai méhészeti vállalkozások további problémája a szemléleti és technológiai elmaradottság, valamint az ebből eredő magas élőmunkaigény, továbbá a kényszervállalkozók magas aránya.
Komoly hiányosságok észlelhetők az állományok tulajdonosainak szakmai felkészültségében. A méhészek nem megfelelő szaktudása és helytelen méhészeti gazdálkodási gyakorlatuk nemcsak hazánkban, hanem Európa-szerte súlyos gondot jelent. A hazai szektor szereplői között jelenleg több probléma is fennáll, ideértve a belső ágazati feszültségeket és az együttműködés hiányát. A jelenlegi piaci, értékesítési szerkezet, a magas exportarány az alacsony hozzáadott értékű termékek tekintetében (hordós értékesítés), a kis felvevőképességű hazai piac (alacsony hazai mézfogyasztás) szintén gyengeségként azonosítható.
A magyar méhészetek támogatása a KAP keretein belül 3 évre szóló méhészeti nemzeti programok társfinanszírozási rendszerén alapszik (Magyar Méhészeti Nemzeti Program – MMNP), amelynek általános célja a méhészeti ágazat szereplőinek támogatása, valamint a méhészeti termékek termelési és értékesítési feltételeinek javítása. A támogatások igénybevételét az OMME koordinálja.
Lehetőségként azonosíthatók a változó fogyasztói szokások, mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban nőtt az egészséget támogató élelmiszerek iránti kereslet, növekedett a mézfogyasztás. A termékpályamodell változása, a magasabb hozzáadott értékű termékek értékesítésének növekedése előnyös hatással lenne a méhészetek jövedelmezőségére. Nagy valószínűséggel további előnyös változást hozna mind a megfelelő méhtartás, mind a minőségi méztermelés szempontjából különböző mintagazdaságok kialakítása, oktatási és tanácsadási lehetőségekkel; bemutatóméhészetek üzemeltetése, a gyakornoki (tanonc-) rendszer visszaállítása és a méhészeti tevékenység szigorúbb ellenőrzése, esetleg korlátozása. A méhészkedés és a fenntartható, felelős mezőgazdasági termelés összekapcsolása potenciális versenyelőnyt biztosíthat az ágazat számára.
A magyar méhészeti ágazatot fenyegető további veszélyek közül a legjelentősebbek a tartósan alacsony világpiaci mézárak, a mézhamisítás problémái, valamint a beporzókat érő ártalmas hatások összessége, mint a különböző betegségek, kórokozók és élősködők; az invazív idegen fajok jelenléte; a vegyszerek és növényvédő szerek hatásai; a mezőgazdasági és éghajlati változások, az olcsó bizonytalan eredetű mézimport stb.
Az ábra alapján javasolt az erősségekre építeni az ágazati stratégiát, a gyengeségeken folyamatosan javítani, a lehetőségeket állandóan kutatni és kiaknázni, miközben a veszélyeket fel kell mérni, ha lehet elkerülni, ha pedig elkerülhetetlenek, akkor a legnagyobb mértékben próbáljunk meg felkészülni rájuk.
Illés Bálint Csaba, Mucha László, Oravecz Titanilla
