A terület fontosságát jelzi, hogy központi része a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyeket magában foglaló Ramsari Egyezmény jegyzékében is szerepel, további 28 magyarországi társával egyetemben – olvasható a nemzeti park honlapján.

Ezen vizes élőhelyek a jelentős vadlúd tömegek mellett évről-évre nagyszámú récének is pihenő- és táplálkozó területet biztosítanak. A récék egy jelentős része télen is kitart. Nincs ez másként most sem, hiszen mintegy 7000 példány tartózkodik ott. Igen nagy a sokszínűség is, a legnagyobb tömeget szokás szerint a tőkés és a csörgő récék alkotják, mintegy 3-3 ezer példánnyal, de a kanalas récék száma is eléri az 500-at. Kisebb számban előfordulnak még kendermagos, fütyülő, nyílfarkú és barátrécék, valamint kontyos és kercerécék.

A récék táplálkozása igen sokrétű, a különböző növényi hajtásokon, magvakon kívül állati eredetű táplálékokat – vízi rovarokat, csigákat és kagylókat – is fogyasztanak. Ezeket részben a tavakon, mocsarakon, illetve a különböző mezőgazdasági területeken szerzik be.

Ha a vizek befagynak, egy részük tovább áll, de sokan itt maradnak és a különböző nagyságú lihogókon összezsúfolódva várják ez enyhülést. Lihogónak nevezzük az álló, vagy csak lassan áramló vizeink jegesedése után, a madarak által fagymentesen tartott vízfelületeket. Ilyenkor a ludak és a récék a tavak egy-egy pontját kiválasztva folyamatos mozgásukkal keverik az vízfelszínt, így az nem fagy meg. Ez egy igen látványos természeti jelenség, hiszen egy kisebb helyen gyönyörködhetünk sokféle és nagyszámú madárban.