0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. november 12.

Szemléletváltás a nemesítésben, gyakorlati következményekkel

Múlt év decemberében rendkívül érdekfeszítő tanácskozást tartottak a nemesítők. A még most is működő projekt vezetője arra kérte munkatársait, hogy számoljanak be az általuk elvégzett munkáról, úgy, hogy annak a gyakorlati hasznossága is kiderüljön.

Alkalmazkodóképesség

Ha a növénytermesztés országos átlageredményeit figyelembe vesszük, akkor hazánkban a fajták termőképességének jó, ha a felét használják ki a gazdák.

Éppen ezért ennek a pályázatnak egyik fő célja, hogy a végfelhasználói igények és a rendelkezésre álló erőforrások ismeretében terület- és fajtaspecifikus technológiai ajánlásokat készítsenek el, erre alkalmas szaktanácsadási rendszert dolgozzanak ki. Mindezek segítségével a növénytermesztés input oldala optimalizálhatóvá válik, amivel javítani lehet a költséghatékonyságot, és a minimumra lehet visszaszorítani a negatív környezeti hatásokat.

Az ökológiai rendszerekben történő termesztésre alkalmas, jó alkalmazkodóképességű kalászos gabonák és kukoricahibridek nemesítését célozták meg, innovatív módszereknek az előnemesítési és a nemesítési folyamatokba történő integrálásával. Az SNP Chip alapú markereket és a bioinformatikai módszereket alkalmazzák, hogy a genetikai diverzitást és a kedvező tulajdonságokért felelős génváltozatokat azonosítani tudják.

Illusztráció

A szelekciós eredményesség módszertani fejlesztése terén a búzanemesítés gyakorlatába a genomszelekció bevezetését helyezték, a genetikai információkra alapozott irányított keresztezésekből dihaploid populációk létrehozásán munkálkodnak. Emellett hasonló figyelmet szentelnek az abiotikus stressztoleranciát erősítő gének nagy hatásfokú, in-house diagnosztikai markerszelekciós eljárás kidolgozására is. A pre-breeding kutatásaik fő célja a hő- és szárazságtűrés hátterében álló fiziológiai és biokémiai folyamatok feltárása, az Aegilops genotípusok hő-, szárazság- és levélrozsda rezisztenciájáért felelős QTL-régiók feltérképezése ugyanúgy, ahogy a gén alapú PCR-markerek tervezése, s végül a markerek segítségével a stressztűrésért felelős kromoszóma szegmentumokat és unikális génváltozatokat hordozó búza-­Aegilops introgressziós vonalak létrehozása. Szintén vizsgálják a nemesítés számára fontos abiotikus és biotikus stresszfaktorok hatásait metabolomikai szinten. Genom­szerkesztési technológiát dolgoznak ki a rekombinációs képesség növelésére, a kromoszómakarok központi régiójában és a centromérához közel lokalizálódó gének által meghatározott tulajdonságok hatásosabb kombinálódásának elősegítésére.

Az eredmények ismertetése, népszerűsítése szintén a projekt részét képezi. A kutatási projekt alapkutatási moduljának eredményeit vezető tudományos lapokban foglalják össze.

A nemesítési modul munkájának eredményeként fajta- és hibridjelölteket jelentenek be fajtaoltalmi vizsgálatra. Kialakítanak egy adattárházat, hogy a modern kísérleti rendszerekben beállított növénytermesztési vizsgálatok eredményei fajtaspecifikusan optimalizált, integrált szaktanácsadási rendszer moduljaként közvetlenül is hasznosulhassanak a növénytermesztésben. Végül nem szabad elfelejteni, hogy ennek a pályázatnak a keretében hazai, nemzetközi és intézeten belüli együttműködések jönnek létre. Az eddig vállalt publikációs kötelezettségeiknek – azt magasan túlteljesítve – eleget tettek.

Néhány érdekesebb dolog, ami elhangzott a konferencián. Például az MV Toborzó egy olyan búzafajta, amelyet ha meleg ér (25 °C), a szára irgalmatlanul gyorsan növekszik. Kérdés, ennek mi lehet a genetikai oka? Másik téma az öntözéshez kapcsolódik. Talán nem elég közismert szakmai berkekben sem, hogy egy adott zab kétszer annyi vizet von ki a talajból, mint egy rövid tenyészidejű martonvásári búzafajta. Ez azért fontos, hogy a vetésváltást kellő szakszerűséggel és előrelátással lehessen tervezni.

A valamikori nevezetes Székács búzáról pedig az derült ki, hogy a szokásosnál kisebb a toxintartalma. Ez pedig azért lehet fontos, mert a régi magyar fajták felhasználhatókká válnak az újabb nemesítésekben.

Sláger fajtának számít Martonvásáron az MV Seuso, amiről kiderült, hogy benne kevés a toxin, nagy valószínűséggel ez lehet a jövő fajtája. A martonvásáriak fajtaszortimentjében toxin ügyben vannak nagyon jók és vannak nagyon rossz fajták. A nagyon jók általában kevésbé fertőződnek meg, és a toxintartalmuk is kisebb. A dicséretre érdemes fajták közt említették az MV Pirkadatot, az MV Emesét és egy jó kombináló képességű új fajtát, ami a keresztségben az MV Szikra nevet kapta.

MV Pirkadat: a martonvásári nemesítők első tavaszi búzafajtája

A mostani projekt kézzel fogható eredménye egy olyan vizsgáló berendezés, amivel évente 760 mintát tudnak analizálni. Itt lehetőség adódik 180 toxinnak az egyidejű kimutatására. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy nem egészen pontosan kimutatható a fertőzés és a toxin együttese. Az MV Nádorról, mint amelyik fajta ma az intézet zászlóshajójának számít, az derült ki, hogy jó adaptáló képességű és sárgarozsdával szemben is vannak erényei. Az ökológiaibúza-nemesítésben 3 termőhelyen 5 MV fajtát és 13 MV fajtajelöltet vizsgálnak tápanyag-hasznosító képességre. Ugyanezt a vizsgálatot elvégzik a tönkölynél, az árpánál, a durum búzánál és az alakornál is. Az ökológiai nemesítés új iránya, amikor a gazdát is bevonják a szelektálásba, és a gazda területén történik a szaporítás, a termelés. Itt a termés általában kicsit kevesebb, de jobb a minőség és jó a termésstabilitás. Itt hangzott el az MV Pántlika búzafajta neve pozitív konstellációban. Ebben a nemesítésben nagyon fontos szerepet kap a fuzárium ellenállóság, ezért olyan fajtajelöltekkel dolgoznak, amelyek ezt szavatolni tudják.

A kukoricanemesítésben újra előkerült a hidegtűrő-képesség vizsgálata, azaz a valamikori Cold-teszt. Léteznek egészen hidegtűrő, átlagos és hidegre érzékeny hibridek. A hidegtűrésben egyébként 7 kategóriát különböztetnek meg, ennek is megtalálható a genetikai oka.

Még fontosabb dolog, hogy az újabb nemesítési módszerekkel gyorsítani tudják egy-egy fajta és hibrid vonal előállítását. Ami eddig hagyományosan 8 évet vett igénybe a kukoricában, azt ma másfél év alatt eredményesen meg tudják valósítani.

Ez a tanácskozás egy hangsúlyosan tudományos megbeszélés volt, viszont elég sok olyan ismerettel is szolgált, ami a gyakorló gazdák számára is előnyös, érthető és főleg megvalósítható.

MV Seuso: kiderült róla, hogy kevés benne a toxin, a jövő fajtája lehet

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: