Érdekes beszélgetést hallhattak az érdeklődők a Fuga Budapesti Építészeti Központban. Orlóci László, a Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezetének (MDSzSz) elnöke és Magyar Donát, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) aerobiológusa a növényvakság témakörét érintette. Mennyire valós ez a jelenség a lakosságnál és a zöldszakma képviselőinél, és mindez mennyire befolyásolja az allergenitást, illetve a zöldszakma szerepét a népegészségügyben? Ezekre a kérdésekre is keresték a választ. Beszélgetésük összefoglalóját közöljük.

Magyar Donát: Egy újságcikknek köszönhetően kerültem kapcsolatba a növényvakság témájával, ami felhívta a figyelmemet arra, hogy a gyógyszerekről szóló és egészséggel kapcsolatos reklámok nagy részében előszeretettel szerepeltetnek növényeket.

Mivel azok, akik a legnagyobb jóindulattal készítik ezeket a reklámokat, nem kaptak botanikai képzést, csak abból indulnak ki, hogy az allergén hatás igazolására meg kell mutatni magát a növényt.

Az emberi agyban a margaréta a növény archetípusa. Ezt tanuljuk meg legelőször, ez vonzza a tekintetet, ez jut eszünkbe először, ha virágra gondolunk, ezt rajzolja le elsőként egy kisgyerek, emiatt kerül be dísznövényként a margaréta a reklámokba. Mivel a képi információ hamarabb eljut az agyba, a reklámnak köszönhetően el fogjuk hinni, hogy a margaréta allergén, pedig nem az. Hasonló a helyzet a repcével és a pitypang szálló termésével – ezek is gyakran szerepelnek allergia elleni készítmények, gyógyszerek reklámjaiban, holott nem allergizálnak. Veszélyesek ezek a reklámok, mert tudattalanul félrevezetik az embereket.

Ezzel szemben vannak nem kedvelt színek, ilyen a barna és a sárga közötti átmenet, ami romlott ételekre és gyümölcsökre, mérgező növényekre utal. Az allergia egy modern betegség, vele kapcsolatban nem alakultak ki bennünk vészjelzések, nincs ösztönös tudatalatti értékrend. Ezt most tanuljuk meg. Fontos lenne, hogy mindazokban a szakmákban, ahol nem tanítanak növénytant, botanikát, a növényvakság elkerülhető legyen. Mindenkinek pontosan meg kell tanulnia, melyik növény allergén és melyik nem.

Orlóci László: Genetikailag belénk ivódott tartózkodás jött létre bizonyos mérgező növényektől, az allergén növények azonban elterelik az egészséges védekező ösztönt, mert nem hívják fel magukra a figyelmet. Eszerint nem elegendő az ösztönszerű növényismeret, a növényvakság miatt a tanulási folyamatot állandóan felül kell vizsgálni. Különösen az allergiásoknak kell megtanulniuk, hogy mikor hova ne menjenek, ha bizonyos növények veszélyt jelentenek a számukra.

Magyar Donát:

Nehezíti a dolgot, hogy az allergén növények nem túl látványosak, nincsenek színes szirmaik, ezért nem kerülnek be a reklámokba. Ha a reklámokban valóban az allergén növényeket mutatnák, az allergiások megtanulnák, megismernék, vizuálisan helyes információt kapnának. Az olyan reklámoknak tehát, amelyekben ténylegesen komoly egészségkockázatot jelentő allergén növények szerepelnének, például a parlagfű, nyír, mogyoró virágzata, jelentős értékük lenne a lakosság tájékoztatása szempontjából.

Orlóci László: Vajon ez a kérdés mennyire lehet fontos a növényalkalmazás jövője szempontjából most, amikor nagyon népszerű a zöld szemlélet? A növényvakság és a túlzott buzgalom mennyire lehet veszélyes hosszabb távon a városi zöldfelületek, zöld városok tervezésénél, építésénél?

Magyar Donát: Véleményem szerint bármelyik szakmában veszélyes lehet ez. Az építészek például egyre többet foglalkoznak növényekkel, a tájépítészek városi zöldfelületeket terveznek. Ha náluk úgy van jelen a növényvakság, hogy tárgyként és nem élőlényként kezelik a növényeket, az káros következményekkel járhat. Gondoljunk csak a kiszáradt fasorokra, amikor egy döntéshozó tárgyként bánt a fákkal.

Orlóci László: Volt alkalma aerobiológusként találkozni azzal a zöldszakmával, amelyik a városi zöldfelületekért felelős. Ez a szakma érti és ismeri a növényeket, tehát ott nem beszélhetünk növényvakságról. Nekem mégis úgy tűnt, hogy a zöldszakma sem ismeri eléggé az allergén növényeket és bizonyos dolgokkal ők sincsenek tisztában, holott ők döntik el, hogy a jövőben milyen növény kerüljön a zöldfelületekre.

Magyar Donát: Amikor a városi sorfák jegyzékét összeállította a szakma, nagyon sokféle szempontot vett figyelembe, sok egyéb között a várostűrést, a növényvédelmi igényeket, de teljesen hiányzott a közegészségügyi nézőpont. Amikor először képviseltem ez utóbbit, a „zöld” szakemberek a saját szempontjaikat védték velem szemben, jó példa erre a lándzsás levelű éger (Alnus × spaethii). Ez a faj nagyon szép, városi környezetben jól fejlődik, de erősen allergén növény. Egy kaukázusi és egy szibériai faj hibridjeként bírja a telet, a hideg időjárást, akár még karácsonykor is képes virágozni és a befagyott barkákból is virágport szórni. Eddig nem volt még olyan növényünk, ami karácsony környékén okoz allergiát.

Orlóci László: Mondhatjuk, hogy ez valahol a szakemberek egyfajta növényvaksága.

Magyar Donát: Korábban maga a külföldi, tudományos szakirodalom sem volt kellően megalapozott, sokszor nem megfelelően dokumentált esetek alapján mondták ki növényekre, hogy allergének. A szakmák közötti párbeszéd rávilágított arra, hogy nem lehet dobálózni a szavakkal, mert ezzel komoly gazdasági károkat lehet okozni. Kollégáimmal átnéztük az idevágó szakirodalmat és az NNGYK, valamint az MDSzSz közreműködésével kidolgoztunk egy rendszert, összeállítottunk egy olyan növénylistát, melyben az orvosi szakirodalom alapján megalapozottan allergén növények szerepelnek. A növénylista jelenleg csaknem 800 fajt és kertészeti változatot tartalmaz, és folyamatosan bővül.

(A beszélgetés óta megjelent 509/2023. Kormányrendelet szintén alapul veszi e növénylistát, melynek célja az allergén növények további ültetésének visszaszorítása a gyógyhelyeken. A növények allergenitásáról készült lista az allergenmenteskert.nnk.gov.hu címen érhető el.)