A tél jó időszak a szénanáthában szenvedők számára, hiszen akkor alacsony a levegő pollenkoncentrációja. Az allergiával élőknek sem kell azonban lemondani a szép kertről, csak más módon kell ezt kialakítaniuk. Sőt, egy növényfallal körbezárt kert párás mikroklímával még arra is jó, hogy kevesebb széllel érkező pollent engedjen be a területre.

Tehát ezekért a kellemetlenségekért nem elsősorban az azokat kiváltó tényezők (virágpor, kutyaszőr stb.) a felelősek, hanem az allergiás személy gyenge immunrendszere, ami örökletes is lehet. A növények által kiváltott allergiáknak több csoportja is ismert. Ilyen például a légúti allergia, amit virágpor vagy spóra okoz a leggyakrabban. A bőrallergiás tüneteknek is hosszú sora ismeretes, ezeket tüskék, tövisek, mirigyszőrök, mérgező növények válthatják ki az arra érzékenyeknél.

Az „allergiaűző kert” megépítése ezek ismeretében nem ördöngösség. Számos külföldi szakirodalom áll már rendelkezésre és ad tanácsokat speciális kertek kialakításával kapcsolatban.

A lényeg tehát, hogy olyan növények alkossák a kertet, amelyek a látáson kívül más érzékszervekkel is élvezhetők. Hasonló elven alapul az allergiások kertje is; itt az a lényeg, hogy olyan növényeket válogassunk bele, amelyekre a kertet használó beteg nem allergiás, és kerüljük az allergiateszten kimutatott pozitív reakciót kiváltó növények rokon fajainak ültetését is.

Barátságos növények

Célszerű emellett a kertet olyan sűrű lombú fajokkal körbeültetni, amelyek jó pormegkötők. A kert díszítő növényeit is úgy kell megválogatni, hogy lehetőleg kevés pollent termelő fajok-fajták, kis virágú, vagy gyéren virágzó növények kapjanak helyet benne, tehát a levelükkel díszítők élveznek előnyt.

Bár egyenként kell vizsgálni minden növény allergiát kiváltó hatását, vannak fajok, amelyekre többen érzékenyek, másokra szinte senki. Általános igazságokat nehéz megfogalmazni ezzel kapcsolatban, és ránézésre sem lehet megállapítani egy-egy növényről, hogy okozhat-e allergiát vagy sem.

A dupla és telt virágú díszváltozatok egy része termést sem hoz, de biztosan kevesebb virágport termelnek, mint szimpla virágú társaik.

A szélporozta növények virágai többségében jelentéktelen kinézetűek, ám rengeteg pollent termelnek annak érdekében, hogy a kiszámíthatatlan légmozgás mellett is eljusson a virágporuk a nőivarú virágokra.

Mielőtt valaki belevág kertjének antiallergén növényekkel történő betelepítésébe, tudomásul kell vennie, hogy ez nem szünteti meg az allergiás tüneteket, maximum nem a saját növényei okozzák majd. Ameddig a parlagfű irtása nem működik túl hatékonyan hazánkban, addig az allergén gyomfajok csak ontják pollenjeiket.

Kreatív kiválasztás

Itt vannak például a különböző színű és levélformájú saláták, amelyek a hipermarketek zöldségespultjain is láthatók. Ezek magjai már a legtöbb gazdaboltban kaphatók. A saláták csak nyár végén szökkennek virágszárba, és ez a részük még kinyílás előtt levágható. Így alkalmasak arra, hogy az egynyári virágok helyett színes szegélynövényként alkalmazzuk őket. Levelükkel díszítenek, köretként, tálaláskor díszítésként használhatók, és a virágzásuk is elkerülhető. Cserjék és törpecserjék között is találunk színes fajtákat, amelyek virága kicsi, jelentéktelen, vagy ha nagy is, kevés pollent termel.

Konkrét fajok kiválasztásakor célszerű az ilyen témában megjelent szakirodalomból válogatnunk, figyelembe véve, hogy a családtagunk mely fajokra érzékeny. Egynyáriak közül ritkán okoz gondot a tátika (Antirrhinum majus), a nebáncsvirág (Impatiens hybridek), a törpe lobélia (Lobelia erinus), a borzaskata (Nigella damascena) vagy a hamvas zsálya (Salvia farinacea).

Évelők közül árnyékos helyre ajánlottak a bőrlevelek (Bergenia sp.), árnyékliliomok (Hosta sp.) vagy a meténgek (Vinca sp.), napos helyre pedig a harangvirágok (Campanula sp.), a sásliliomok (Hemerocallis sp.). Kúszó növények közül a nagyon szín- és formagazdag vadszőlők (Vitis sp., Parthenocissus sp.) és azok kertészeti változatai ajánlottak.

Fák közül a júdásfa (Cercis siliquastrum), a tulipánfa (Liriodendron tulipifera), vagy a csörgőfa (Koelreuteria paniculata) okoznak a legritkább esetben allergiás reakciót, de a díszalmák (Malus sp.), a vérszilva (Prunus cerasifera vörös lombú változatai) és a madárberkenyék (Sorbus sp.) is kedvelt növényei az allergiások számára épített kerteknek.

Az említett fajok a szóba jöhető növényeknek csupán töredékei, ám jól példázzák, hogy nem kell különleges ritkaságokra gondolni akkor, ha egyes növényekkel szembeni allergiában szenvedő embernek válogatunk növényeket.

Néhány fajt kerüljünk!

A csalán (Urtica dioica) közismerten szinte minden embernél bőrallergiás reakciót okoz. Ilyen a ruta is (Ruta graveolens), amit ne ültessenek érzékeny bőrűek a kertjükbe, mert a felhólyagosodó bőr meggyógyulta után még akár egy évig is foltos marad tőle az ember keze.

Bugájukkal díszítő füveket se telepítsünk a pollen­érzékenyek kertjébe. Kerülendő még a körömvirág (Calendula officinalis), a ricinus (Ricinus communis) és a muskátlifélék is. Fák közül a juharok, kőrisek, fűz- és nyárfélék nem ültethetők – utóbbiak a már említett szélporozta növények –, bár a sor még itt is hosszan folytatható.