Nem segít a több szén-dioxid

A növények életében nagy jelentőségű a szén-dioxid, ami a fotoszintézis alapja. A magasabb szén-dioxid-szint kedvező hatását azonban eltörli a magasabb hőmérséklet és a rendszertelen csapadékeloszlás. Melegben ugyanis záródnak a növények gázcserenyílásai, és kevesebb szén-dioxidot vesznek fel a növények, ezáltal csökken a légzés és a fotoszintetikus aktivitás.
Melegben rövidül a megporzásra alkalmas időszak is, gyorsan beszárad a bibe. Spanyolországban vizsgálták a szamóca termésmennyiségét az átlaghőmérséklet és a besugárzás függvényében. A Camarosa fajtánál 15 és 20 °C átlaghőmérséklet közt kapták a legtöbb termést, és amikor ennél melegebb volt, kevesebb lett a gyümölcs. A napsugárzásnak 25 mJ/m2 fölött volt ilyen terméscsökkentő hatása.
A gyümölcsminőségre a színeződés és a másodlagos anyagcseretermékek változásán keresztül hat a klímaváltozás. Kaliforniában azt várják, hogy korábban érik majd a szőlő és emiatt kevésbé lesz jó a minősége. Eddig is tapasztalták, hogy az időnként bekövetkezett hősokk, amikor 35 °C-nál is melegebb van, akár a termés felét is tönkreteheti a napégés következtében. A klímamodell szerint inkább az elsődleges anyagcseretermékekre lesz nagyobb hatással a melegedés, mint a másodlagosakra, azaz a szüreti időt jobban befolyásolja, mint a fenolos érettséget. Francia kutatók 10-15 nappal korábbi szüretet várnak, ha egy °C-kal emelkedik a tenyészidő átlaghőmérséklete. Ezzel párhuzamosan csökken a szőlő sav- és antocianintartalma. Ismert, hogy
A termőtájak is eltolódnak a klímaváltozás hatására, akár mérsékelt övi, akár trópusi gyümölcsökről van szó. Egy tanulmányban megállapították, hogy nagyobb terület lesz alkalmas banántermesztésre, főleg ott, ahol eléri vagy meghaladja az átlaghőmérséklet a 24 °C-ot. Megbecsülték 24 jelenlegi banántermő vidék várható klímáját és arra jutottak, hogy közülük csak három termőhelyen (India Bagalkot és Uttar Prades tartományában, valamint Argentínában) lesz elviselhetetlenül erős a fölmelegedés a banán számára.

A károsítók fellépése ugyancsak változik, ismert, kevésbé veszélyesnek tartott károsítók válnak jelentőssé, vagy új kultúrákon, új területeken jelennek meg. Például a gyakoribbá váló viharos esőzések miatt előtérbe kerülnek a baktériumos betegségek a csonthéjasoknál és az almástermésűeknél egyaránt; az ázsiai márványospoloska téli mortalitását az 1 °C-os melegedés 15%-kal csökkenti; a vértetű életciklusában pedig a 2 °C-os melegedés évente öttel több nemzedék kialakulásához vezet. A melegedéssel járó gyorsabb hajtásnövekedés kedvez a levéltetveknek és levélbolháknak, ami áttételesen a vírusfertőzések terjedésével járhat.
A gyümölcsmolyok nemzedékszáma már érzékelhetően nő hazánkban is, és Svájcban is az almamoly harmadik nemzedékének kifejlődésére számítanak a jövőben. A több nemzedék ellen pedig többször kell permetezni, ezáltal nagyobb lesz a szermaradék-kockázat a gyümölcsben.
Alkalmazkodási lehetőségek
A klímaváltozáshoz való alkalmazkodást nagyon megnehezíti, hogy az utóbbi évtizedekben a világon mindenütt szűkült a gyümölcsfajta-használat, számos régi fajta eltűnt. Ez a nemesítők mozgásterét is szűkíti, pedig nagy szükség lesz új fajtákra, amelyek ellenállóbbak a betegségekkel, kártevőkkel szemben és jobban elviselik a megváltozott körülményeket. Nagyon fontos tehát a minél szélesebb genetikai bázis fenntartása szabadföldön és sejtkultúrában egyaránt, hogy megmaradjon a genetikai változatosság a további keresztezésekhez.
Érdemes szárazságtűrő fajtákat választani a jövőben, és melegigényesebb fajok termesztése is szóba jöhet. Változtatni kell a termesztéstechnológián, olyan eljárások bevezetésével, mint a mulcsozás, a tápoldatozás vagy a napégéstől és fokozott párologtatástól védő kitozán, illetve kaolin alkalmazása. A talaj szénmegkötését javíthatjuk szerves trágyázással, forgatás nélküli műveléssel, a szerves anyag visszajuttatásával.
(Forrás: euronews.com, nytimes.com, cwejournal.org)