Tanulmányukban az szerepel, hogy kevesebb és rosszabb minőségű termés lehet az eredménye, ha megváltozik a fák növekedési erélye, lombfejlődése, virágzási erélye vagy a gyümölcsnövekedés mértéke. A minőséget rontja a lassabb színeződés, kisebb nedvességtartalom, rosszabb tárolhatóság. Ugyancsak összefügg a klímaváltozással a különböző károsítások mértéke.

Jelenleg több mint két tucat klímamodell foglalkozik a világon a gyümölcsfákra gyakorolt hatás előrejelzésével, de legtöbbjük csak egyetlen tényező, mint a szén-dioxid-szint, a hőmérséklet, vagy a vízellátás változásának következményeit taglalja.

Az bizonyosnak látszik, hogy nő a vízpótlás jelentősége és módosítani kell az öntözési módszereken. Az ismert kártevők és kórokozók erősebb fertőzésére lehet számítani, valamint arra, hogy új kultúrákban is megjelennek, ezenkívül invazív károsítók érkezése várható és további élettani rendellenességek befolyásolhatják a gyümölcs minőségét, mint a napégés, a gyümölcsrepedés vagy a csúcsszáradás.

Az eddig bekövetkezett változások azt vetítik előre, hogy a minimumhőmérsékletek gyorsabban emelkednek, mint a maximumok, ami a mérsékelt övi növények mélynyugalmi időszakát befolyásolja, és így különösen veszélyes a gyümölcsfákra.

A klímaváltozás sokat tárgyalt hatása, hogy módosul a növények fenológiája, ami főként a virágzáskor kritikus. A decemberi és januári lehűlés nélkül kevesebb hideghatás éri a fákat, ami rendellenes virágzáshoz és gyengébb kötődéshez vezet.

Franciaországban a szőlőnél figyelték meg, hogy 1964 és 2009 között 2-3 °C-kal emelkedett a tenyészidőszak hőmérséklete, ami 13-19 nappal hozta előre a virágzást, a zsendülést és a szüretet Elzászban. A februári és márciusi hőingadozások következtében a cseresznye virágzási ideje 5,5 nappal tolódott előbbre az utóbbi 25 évben, ami alatt 1,8 °C-kal nőtt az átlaghőmérséklet a kora tavaszi hónapokban. Almában az elégtelen hideghatás késői és hosszabb ideig tartó virágzáshoz vezet, és több időre van szükség a virágzás és az érés között.

Elmarad a hideghatás

A klímaváltozás komolyan veszélyezteti az európai gyümölcstermesztést a melegebb telek következtében. A mérsékelt övi gyümölcsöknek ugyanis fajonként és fajtánként eltérő hideghatásra van szükségük a tavaszi virágzáshoz és így terméshozáshoz. Amikor nincs elég hideg télen, hogy ezt a természetes folyamatot beindítsa, a következő virágzás szabálytalan vagy gyér lesz, és kevesebb termésre lehet számítani. Ez a melegedés már az 1950-es évektől tart, és előreláthatólag a következő évtizedekben is folytatódik. A 2022–2023-as tél a harmadik legmelegebb januárt hozta Európában, a havi átlaghőmérséklet 2,2 °C-kal haladta meg az 1991–2020-as átlagot.

A gyümölcsfáknak tehát megváltozott viszonyokhoz kell alkalmazkodniuk, amit a nemesítők tudnak felgyorsítani olyan fajták létrehozásával, amelyek kevesebb hideggel is beérik télen. A termesztőknek pedig érdemes úgy összeválogatni a fajtákat az ültetvényben, hogy legyen köztük kisebb hidegigényű, ugyanakkor jobb fagytűrő egyaránt, hogy minden körülmények közt tudjanak szüretelni valamelyikről. Nagy gond ugyanis, hogy ha megindul a fák tavaszi fejlődése, azt már nem lehet leállítani, legfeljebb lassítani a folyamatokat. Az enyhe tél után következő tavaszi fagyok nagyon érzékeny állapotban találják a gyümölcsfákat. Ebben is szerepet játszik a téli meleg, mert például későbbre halaszthatja az alma virágzását, míg a kisebb hidegigényű fajok, mint a kajszi, korábban kezdenek virágozni.

Francia tapasztalatok szerint az Opal almafajta elviseli az enyhe telet, a Dalinette pedig a nagyon forró nyarat. Sőt, Új-Zélandon megszületett az első, kimondottan forró éghajlatra nemesített almafajta, a Tutti. A 2019-ben piacra dobott amerikai Cosmic Crispet még nem ezzel a céllal nemesítették, mégis sikerült olyan fajtát létrehozni, ami nem érzékeny a napégésre és jól viseli a nyári hőséget.

Egy 2014-es becslés szerint 2050-re 30-60%-kal kevesebb hideghatás érheti a növényeket. Őszibarackban ez ugyancsak későbbi és elhúzódó virágzáshoz vezet, és meleg teleken elpusztulhatnak a virágok.