A tengerekben, óceánokban élő halak száma olyan hatalmas, hogy az állatvilágban ők teszik ki a második legnagyobb mennyiséget a földi élet egyik alapvető eleméből, a szénből. Az ökoszisztéma alappillérei, így ha egyszer csak nem lennének, nagy bajban lenne a Föld.
A kisebb méretű halak számos nagyobb halfaj, vízhez kötődő madárfaj, sőt az ember (becslések szerint közel 3 milliárd ember fehérjeforrását jelenti) zsákmányállata, rengeteg faj túlélését biztosítják. Az állatok mellett a növények is profitálnak a halak jelenlétéből, a lazacok például, miután éveket töltöttek a tengereken, kisebb patakokon keresztül rengeteg tápanyagot szállítanak nemcsak az azokat felfaló ragadozóknak, de a patakok szélén található növények számára is. Több tanulmány is alátámasztotta már, hogy egyes növények nitrogénjük 70 százalékát a folyóparton vagy annak közelében elpusztuló lazacokból nyerik.
Mára a természetes édesvizek halállományának fenntartásához sok esetben elengedhetetlen bizonyos fajok okszerű telepítése. Fontos azonban, hogy a telepített fajok megfelelő arányban kerüljenek a vizekbe, alkalmazkodva az adott víztest halállomány-szerkezetéhez.
Jelenleg nincsenek megfelelő állapotban a vízi élőhelyek, rekultivációjukhoz azonban nemcsak a vízi, hanem a vízhez kötőd fajok élőhelyének összességét kell figyelembe venni ahhoz, hogy megfelelő ökoszisztéma alakuljon ki az adott víztestben és annak közvetlen közelében.
A vízi élőlények tehát rendkívül fontosak, halak nélkül ugyanis a Föld fokozatosan elveszítené homokos strandjait, a korallzátonyok ökoszisztémáit benőnék az algák, és rengeteg ember maradna élelem nélkül. Természetesnek vesszük bolygónk vizeiben a halak jelenlétét, pedig már jó ideje azon az úton járunk, hogy ezt a természetességet tönkretegyük. Ha ez egyszer bekövetkezne, azzal az emberiségnek befellegzett.
Ez is érdekelheti:
A védelem ellenére is nagy számban pusztul az ikonikus tengeri ragadozó
