Alacsony hőmérséklet, sok fény
A dugványozás után 3-4 hétig tartott 15-16 °C-os éjszakai és 18-20 °C-os nappali hőmérséklet segíti a gyökérképződést. Az állomány fejlődéséhez a 12-14 °C lenne az ideális, ám ennél alacsonyabb hőmérsékletű növényházban, tél végi értékesítésre szánt primulával és tavaszi árvácskával együtt is nevelhető. 18-20 °C-nál szellőztetésre van szükség. Négy centiméteres hajtáshossz elérésétől alkalmazható a cool morning (hűvös reggel) módszer, amelynek lényege, hogy napfelkelte előtt a növényház levegőjét négy órán át kb. 8 °C-kal a fűtési hőmérséklet alá hagyják hűlni, majd ideális esetben a napsugárzás segít visszamelegíteni a termesztőberendezést a kívánt hőfokra.
A gyökeresedés során a növényeket jobb szárazon, mint nedvesen tartani. A szegfű gyökérzete érzékeny a nedvességre, ezért is fontos, hogy az ültetőközeg perlitet vagy egyéb lazító adalékot tartalmazzon. A téli időszakban mindenképpen a mérsékelt öntözés a jó gyakorlat, amellyel a botrítiszfertőzés is elkerülhető. Az öntözést a reggeli órákra időzítsük, hogy az állományok leszáradjanak és így csökkenjen a betegségek kialakulásának kockázata. Túlöntözéskor lágy hajtások képződnek, a növény megnyúlik, könnyebben megbetegszik, értéke csökken.
A szegfű fényigényes. Az őszi-téli fényszegény időszakban semmiféle árnyékolásra nincs szükség, nem is javasolt. A teljes napfényen tartás a jó módszer, a sok fény magas minőségű árut eredményez, erős felépítésű, gazdagon elágazódó tövek fejlődnek. Február elejétől-közepétől a gyenge fényviszonyokat érdemes két- három héten át 3,5-4 kilolux mesterséges fénnyel kiegészíteni – ezzel gyorsítható a virágzás –, és a pótmegvilágítás ideje alatt a hőmérsékletet 12-14 °C-on tartani.
A növényeket egy alkalommal, ültetés után 7-10 nappal kell öt-hat levélpárra visszavágni a jobb elágazódás és az erőteljesebb növekedés érdekében. Második visszavágásra csak a nagyobb termetű fajtáknál van szükség a kerek formáért és a jobb virágzóképességért.
A termesztés során veszélyt jelentő gombás eredetű betegség a szegfűrozsda és az alternária, míg a kártevők közül a tripsz, a takácsatka és a levéltetű károsíthatja a szegfűt. Növényvédelemre az ismert szerek jók, amíg kaphatók.
A fajtakérdés kapcsán Bíró Zoltán azt hangsúlyozta, hogy azok a kertészetek, akik a kultúra egész éves termesztését tervezik, legjobban teszik, ha a szegfűre szezonális növényként gondolnak és változtatnak a termesztőcserép méretén és a fajtákon. Példaként hozta a korábban népszerű, mára megunt kultúrává vált afrikai ibolyát (Saintpaulia ionantha), amely iránt az évek során ellaposodott a kereslet, mert megváltoztak a fogyasztói szokások és igények.
