Egyes almafajták különösen érzékenyek a lisztharmatra, ezek közé tartozik a Jonathan és annak leszármazottai, az Idared, a Granny Smith, a Golden Delicious, a Mutsu, az újabb fajták közül a Crimson Crisp.

A fertőzött rügyek ezüstös szürkék és a rügypikkelyeik nem olyan zártak, mint az egészséges rügyeké, ezeket hívjuk rojtos rügynek. A beteg rügyekből pedig tavasszal lisztharmatos hajtások fejlődnek.

Nevéből is érzékelhető, hogy a nektriás ágrákosodás kórokozó gombája a fák ágain vagy törzsén okoz rákos sebeket. Először csak besüppedő foltok láthatók a fertőzés helyén, majd a kéreg fölrepedezik, illetve megjelennek a gomba szaporítóképleteit rejtő apró barna dudorok a kérgen. Kezelés nélkül a betegség egyre terjed és az ág elhal, elszárad. Ha tehát sok apró, szemölcsszerű kidudorodást látunk egy ágon, vágjuk le, a rákos sebeket pedig kacorral vágjuk körül és kenjük be rezet is tartalmazó sebkezelő anyaggal. A gombának a hűvös, csapadékos, párás idő kedvez, sebzéseken keresztül fertőzi a fákat. Elsősorban az alma és a körte fogékony a betegségre.

Nemcsak gombák és baktériumok fertőzését állíthatjuk meg, hanem egyes kártevők telelő alakjaitól is megszabadulhatunk. A nyugalmi időszakban végezhetjük el a kéregkaparást, törzstisztítást is, amivel telelő hernyókat, kártevő lepkék, levéltetvek, atkák tojásait távolíthatunk el a fákról. Mielőtt nekikezdünk az aprólékos munkának, terítsünk valamit a fa alá, amiről össze tudjuk gyűjteni a kaparékot. Ettől tüzeléssel célszerű megszabadulni, míg a gyümölcsmúmiákat mélyre is eláshatjuk a kertben. A beteg növényi részeket semmiképp ne komposztáljuk, mert a legtöbb kórokozó szaporítóképletei elég ellenállók, hogy túléljék a folyamatot.