Állókultúrában, ahol a növények több évig vannak jelen a területen, nehezebb megszabadulni az oda betelepedett károsítóktól: az évelő gyomnövényektől, a cserebogárpajortól vagy a pajzstetvektől. Számos olyan, növényvédelmi szempontból jelentős élőlény talál kedvező életfeltételeket egy ültetvényben, amely egyéves kultúrában kevésbé veszélyes.
Nagyon régi művelet ez, már akkor használták, amikor a növényvédelem fogalma sem mindenkiben tudatosult, az 1900-as évek elején.
A lemosó permetezés fogalom nagyon helyénvaló, mert csak lemosásszerű kivitelezéssel lehet kellően eredményes a beavatkozás. Hatásmódot tekintve fizikai hatású (fojtó), vagy általános biokémiai hatású anyagokat használunk. Ezek csak akkor eléggé kíméletesek, ha a kultúrnövény érzékeny részeit (hajtás, levél, virágbimbó stb.) nem érintik, viszont a fás részek felületén (kéregrepedésekben, rügyalapnál, gyümölcsmúmiákban) megbúvó károsítókat elérik, sőt bőségesen átáztatják. A bőséges folyadékmennyiség szükségessége nem hangsúlyozható eléggé, mert minél rejtettebb helyen bújnak meg a károsítók áttelelő alakjai, annál nagyobb eséllyel tudnak sikeresen áttelelni. Ezért gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy jobb a viszonylag hígabb, de valóban áztatásszerű kezelés hatása, mint a koncentráltabb, de súlyos fedési hiányosságokkal végzett kezelés. A kontakt hatás a szó legszorosabb értelmében vehető: amit nem ér el és nem nedvesít be a permetlé, az biztosan túléli a kezelést. Ebben a felületi feszültséget csökkentő adalékanyagoknak is fokozott szerepük van.
Merőben más
A lemosó permetezés a nagy szer- és vízigénye, lassú műveleti ideje miatt sosem volt egyszerű és olcsó beavatkozás. Így eljött egy olyan időszak, amikor a szintetikus, nagy hatású permetezőszerekkel a vegetációban kisebb költséggel, egyszerűbben, gyorsabban is lehetett már védekezni adott károsítók ellen. Emiatt a lemosó permetezés kiszorult az üzemi ültetvények nagy részéből, és csak a házikert-tulajdonosok és hobbikertészek „hóbortja” maradt, akik egyébként sem vehették meg a nagyüzemi készítményeket.
Ezzel párhuzamosan átalakult a
Ez utóbbi gépek nem is alkalmasak a lemosó permetezés tökéletes kivitelezésére, mert még nagy lémennyiség és lassú haladási sebesség mellett is sok fedetlen felület marad a vastagabb fás részeken. Ráadásul óriási a léveszteség a permetfüggöny-képzés miatt: a szállítólevegő ugyanis a permetfelhőt két oldalra, a haladási iránnyal merőleges irányba tereli (ún. terítő permetezés), ami elegendő is lehet a lombozat teljes befedéséhez vegetációban. A nagyhatású felszívódó, mélyhatású, gázhatású, illetve tartamhatású szerekkel kevésbé tökéletes fedésnél is kellő eredmény érhető el, emiatt gyakorlatilag kizárólagossá vált az ilyen permetezőgépek alkalmazása az ültetvényekben.
Ellenben a lemosó permetezés fő célfelületei a vastagabb, többéves fás részek, kéregrepedések, felváló kéregrészek zugai, és ezek teljes bevonása, áztatása a cél. Ezen felületek jó része ugyanakkor nem a sorközben haladó gép irányában helyezkedik el és nem is kap elegendő folyadékmennyiséget. A lomb nélküli koronatérből sok permetlé a talajra hull, nem hasznosul. Az így végzett lemosó kezelés ezért rossz hatásfokú és megalapozottan nevezhető pénzkidobásnak.
A házikerti lemosó permetezés azért lehet sikeresebb, mert irányított szórófejtartással, irányított permetfüggönnyel eredményesebben lehet minden szükséges felületet kellően átnedvesíteni.
