Az ágazat helyzetének vázolásán túl a korszerű ültetvények és ültetvénytechnológiák bemutatása, valamint a digitalizáció gyakorlati használata volt az előadások témája.
A hazai gyümölcságazat helyzetének és kihívásainak ismertetésekor Takács Ferenc, a Debreceni Egyetem tudományos főmunkatársa az Apáti Ferenccel közösen készített adatokat mutatta be. Mint fogalmazott, a magyar gyümölcságazatra jellemző, hogy hosszú távon csökken a termésmennyiség, rossz a termésbiztonság és a minőségi kihozatal, mert a termés háromnegyede ipari alapanyag.
Alacsony termelési színvonal
A termelési színvonalról, termelési szerkezetről sokat elárul, hogy a teljes 80 ezer hektáros gyümölcs-termőfelület fele korszerűtlen, potenciálisan versenyképtelen; 20 ezer hektár fejleszthető; 20 ezer hektár magas színvonalú, korszerű ültetvény. Összességében azonban elmondható, hogy a termelés színvonala, hatékonysága hazánkban nagyon alacsony. A málna, szeder, fekete ribiszke, köszméte termesztése gyakorlatilag megszűnt; az almáé, körtéé, őszibaracké csökkent, a meggyből, szilvából, kajsziból és piros ribiszkéből stagnál a termelés, míg a dióból, bodzából, cseresznyéből, szamócából növekszik. Mindezek következtében az ágazat európai piaci részesedése a friss/nyers és feldolgozott gyümölcsökből nem mérvadó, kivéve a meggy 21%-os részarányát. Almából az európai termés 4, dióból (héjas) 3, kajsziból és szilvából 2%-át adjuk. A feldolgozott gyümölcsöknél a részesedésünk az európai exportból a meggybefőttet (66%) és a meggysűrítményt (25%) leszámítva nem jelentős. A számok alapján a meggy kiemelkedő hazai termék, azonban Takács Ferenc felhívta a figyelmet arra, hogy szinte az összes meggyet három-négy német kereskedő vásárolja fel, ami nem teszi lehetővé a valódi árverseny kialakulását, így a jövedelmezőség nagyon alacsony.
A hazai termelési színvonalat 1985 és 2020 között vizsgálva megállapítható, hogy az európai top öt átlaghozamának alig felét érjük el, de sokszor még a 30%-át sem. A korszerűtlen ültetvények és termelési szerkezet eredménye az alacsony fajlagos terméshozam, a gyenge minőségű áru magas aránya, a rossz termésbiztonság és a heterogén színvonal. Ezt a hatást nehezíti a feldolgozókapacitás hiánya, valamint a tárolás és az áruvá készítés alacsony színvonala. A gyümölcságazatban is kulcstényező a szervezettség. A piaci letisztulás (átláthatóság, szemléletváltás) és a homogenitás (árualap, hatékonyság) mellett a termelés szervezettségének fokozásával lehetne javítani a gyümölcstermesztők versenyképességét. A jövedelmezőséget pedig egyértelműen a posztharveszt és a feldolgozóipari beruházások tudják kedvezően befolyásolni.
Megoldási lehetőségek
Számos kihívásra kell válaszokat találni a zöldség-gyümölcs ágazatban. A klímaváltozásra, az egyre gyakoribb időjárási káresemények megelőzését szolgálná az öntözés, a fagyvédelem, a jégvédelem, a sugárzás és eső elleni védelem, vagy a hajtatott termesztés. Az erős piaci versenyben a nagyobb hatékonyság, a magas fajlagos hozamok és a kiváló minőség, az alacsony önköltség és a magas fokú szervezettség jelenthet előnyt. A munkaerőhiányra az intenzitás növelésével, gépesítéssel, automatizálással, robotizálással, vagy a kelet-ázsiai munkaerő szezonális alkalmazásával lehet reagálni. A növényvédőszer-hatóanyagok tömeges kivonására a biológiai növényvédelem ad választ. A természeti erőforrások kimerülésére pedig az anyag- és energia-felhasználás minimalizálása, racionalizálása, a precíziós gazdálkodás. A talajok degradációja, a talajuntság ellensúlyozására a regeneratív mezőgazdasági módszerek, a talajélet élénkítése alkalmas. Az energiaválságra pedig a megújuló energia saját előállítása, például napelemek alatti termesztés nyújthat biztonságot.
Szuperintenzív ültetvény
Takács Ferenc második előadásában a robotizáció által generált változásokra hívta fel a figyelmet az almaültetvények művelési rendszerében. Mint kiemelte, az új generációs telepítési rendszerek legfőbb feladata leküzdeni a fényhasznosítás régóta fennálló korlátait. Egy új-zélandi kutató, Stuart Tustin megalkotta a „szuperültetvény” (super orchard) prototípusát, ami kétszer olyan produktív, mint egy normál ültetvény. A kutató szerint a produktivitásra két jelentős tényező hat. Egyrészt a fa által felfogott fény mennyisége, ami a fotoszintézist táplálja, másrészt az erőforrások eloszlása a fa különböző részei között. Ezt a felismerést követően újratervezték a művelési rendszert, hogy elérjék a biológiailag lehetséges maximális termésmennyiséget. A legnagyobb kihívás ezzel kapcsolatosan, hogy a termelékenység nem mehet a gyümölcs minőségének a rovására.
Mindezek hatására új koronaformák jelentek meg, az egyik ilyen a 2D korona (planar cordon system) vagy gyümölcsfal. Az egyszerűsödő koronaformákat a munkaerő-hatékonyság és a minőség javítására, valamint a széles körű gépesítés érdekében szükséges alkalmazni. Így a korábbi 3-4 méter sortávolságú és 1-2 méteres lombkorona-átmérőjű almaültetvények helyett ma már a 1,5-2 méter sortávolságú, 40 centiméter lombátmérőjű kordonos rendszerek az igazán hatékonyak.
