A növényt 1794-ben Carl Peter Thunberg svéd természettudós hozta be Európába, és a Sansevieria botanikai nevet adta neki. Időközben kiválóan alkalmazkodott a beltéri viszonyokhoz, generációk óta használják cserepes növényként. Dekoratőrök előszeretettel díszítik vele a modern stílusú belső tereket, például irodákat, üzletközpontokat, mert különleges megjelenésű, könnyen tartható, strapabíró növény, emellett a minimál stílusú otthonokban is egyedi hangulatot teremt.

Hosszú, pántszerű, húsos levelei fajtától függően mereven felfelé nőnek vagy rozettaszerűen helyezkednek el. A levélen világos- vagy sötétzöld, keresztirányú sávokban futnak a rajzolatok, egyes fajták levélszegélyét élénksárga vagy ezüstös csík díszíti. Valamennyi fajta levelének színe, rajzolata szemet gyönyörködtető.
A szanzeviéria vízigénye alacsony, a túlöntözés a növény pusztulását okozhatja.
Az öntözővíz mennyisége a cserép méretétől és a fény intenzitásától függ. Minél nagyobb az edény, annál több vizet képes felvenni a talaj. A déli ablakban tartott szanzeviériának két-háromszor több vízre van szüksége, mint az északi oldalon elhelyezett társának. Elviseli a száraz levegőt, a levelek permetezésére nincs szükség. A fény intenzitását tekintve is tág tűrésű, ablak közelében és attól távol is elhelyezhető, mindkét hely megfelelő a számára.
Nem növekszik túl gyorsan, ám meglehetősen erős gyökereket fejleszt. Elegendő két-háromévente nagyobb cserépbe ültetni. Az átültetés legjobb időpontja a tavasz, mert akkor minden megsérült gyökér gyorsabban felépül. Átültetéskor használjunk az előzőnél nagyobb és szélesebb cserepet, és lehetőleg laza, levegős, kókuszrostot is tartalmazó tőzegalapú földkeveréket. A kókuszrost víztároló tulajdonságú.

Egyik fajta sem nő 150 cm-nél magasabbra, de magassága a levelek kurtításával nem szabályozható. Ha túl nagyra nő, a legnagyobb leveleket érdemes a rizómához közel, tőből kivágni éles késsel. A félbevágott levelek elcsúfítják a növényt.
Levéldugványozással és tőosztással szaporítható. A kártevők és növénybetegségek ritkán támadják meg.
Az idősebb növények néha apró, zöldesfehér virágokat nevelnek, az éjszaka nyíló virágok édes illatot áraszthatnak. A levelek enyhén mérgezőek, elfogyasztásuk gyomor-bélrendszeri panaszokat okozhat.
Fotók: Merényi Alexandra, Sárközi Judit, Floradania