0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. április 24.

Változtatásokat az agrárpolitikában!

A megváltozott feltételekhez a termelőknek alkalmazkodniuk kell, amit meg is fognak tenni. De világossá kell tenni, hogy ez egy hosszú távú program.
Profi cégeket kell megbízni azzal, hogy mérjék fel, mit lehet a globális piacon eladni, és mit tudunk mi megtermelni. Ehhez megfelelő promócióra van szükség, és egy exportprogramot kell kidolgozni, mert makroszinten az export van veszélyben.

Emellett az exportképességet is helyre kell állítani, s ha mást nem, legalább a logisztikai költségeket kell kifizetni a kereskedőnek, hogy a termelő tisztességes árat kapjon a termékéért. Egyébként az agrárexport fejlesztését rá kellene bízni az Eximbankra, ahol ezzel a területtel is markánsan kellene foglalkozni. S hozzáteszem azt is, hogy hosszú távú, 15-20 éves hitelkonstrukciókra és kamatpolitikára is szükség van ahhoz, hogy az ágazat szereplői a változásokat végigvigyék, talpon tudjanak maradni, és legyen kellő befektetésarányos jövedelmük. Jelenleg ugyanis nem jövedelmező a tevékenység.

Ön is említette a nyugati gazdatüntetéseket, amelyek viszont éppen az EU agrárpolitikáját kritizálják. Szükség volna-e a brüsszeli gondolkodás megváltoztatására?

– A piaci, közgazdasági változásokkal egy időben indul az új támogatáspolitika is. Brüsszelben túllőttek a célokon, mert irreális, teljesíthetetlen feltételeket szabtak a magyar mezőgazdaságnak is. A Green Dealben megfogalmazott kötelezettségeket viszont a magyar szakértők alakították át a stratégiai tervben a magyar termelők számára, ezért van esély a változtatásra is. Kétségtelen tény, hogy a pénz kifizetéséhez az unió feltételeket szabott, amelyek szintén túlzóak, ugyanakkor az EU már néhány területen – mivel egész Európa lázad – már belátta, hogy hibázott. Brüsszelt nyomás alatt kell tartani, mert többre van szükség. És revízió alá kell venni a hazai intézkedéseket is. Az a bürokrácia, amit a termelőkre rászabadítottak, az nem Brüsszelből jött direktíva. Arról van szó, hogy az államigazgatás, a háttérszervezetek olyan feladatot kaptak, amelyeket nem tudtak időben teljesíteni.

Nem jöttek ki időben az alapfeltételek, a pályázati rendszereken jelenleg is dolgoznak, s akkora lépést tettek az elektronikus nyilvántartással, amire nincs felkészülve Magyarország és a gazdatársadalom. Be kellene látni, hogy ezek a célok nem valósultak meg, és nem volna szabad rátolni a felelősséget, a költségeket, lelki terhet a termelőkre.

Ez a problémakör pedig magyar hatáskörben rendezhető, és csak akkor szabad a termelőket ezzel terhelni, ha az állam hibátlanul tudja működtetni a digitális rendszereket. Az elektronikus naplót fel kell adni, nem a határidőket tologatni. Annyit kérjenek a termelőtől, amennyivel megfelel a támogatási jogosultságnak.

Összességében arról beszélünk, hogy a rendszerváltás óta romlott a mezőgazdaság versenyképessége, illetve a transzformációs veszteséget a mai napig nem sikerült ledolgozni. Mi lesz a jövő?

– Ha Ukrajna is csatlakozik az EU-hoz, akkor az általunk mindig is hangoztatott komparatív előnyökkel már nem dicsekedhetünk, mert nem vagyunk versenyképesek. Az Európai Unió birtokpolitikája is megbukott, hiszen az uniós tagországok birtokszerkezetében nem a több ezer hektáros birtokok vannak túlsúlyban, mint Ukrajnában. Magyarországon is változtatni kell a jelenlegi földbirtok-politikán, különben nem lesz sikeres az alkalmazkodás. Ezt a kijelentésemet arra alapozom, hogy 10-20-25 éves vagyoni elkötelezettséget kellene vállalni ahhoz, hogy a nagy változásokat végrehajtsuk. Idehaza a művelt földterület használóinak felénél nincs meg a föld biztonsága, mert nincs tulajdona, a bérleti rendszerben háttérbe szorul. Ha pedig hosszú távon nincs biztos földterület, akkor nem fektetnek be hosszú távú fejlesztésekbe sem, mert bizonytalan a megtérülés.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: