Emellett az exportképességet is helyre kell állítani, s ha mást nem, legalább a logisztikai költségeket kell kifizetni a kereskedőnek, hogy a termelő tisztességes árat kapjon a termékéért. Egyébként az agrárexport fejlesztését rá kellene bízni az Eximbankra, ahol ezzel a területtel is markánsan kellene foglalkozni. S hozzáteszem azt is, hogy hosszú távú, 15-20 éves hitelkonstrukciókra és kamatpolitikára is szükség van ahhoz, hogy az ágazat szereplői a változásokat végigvigyék, talpon tudjanak maradni, és legyen kellő befektetésarányos jövedelmük. Jelenleg ugyanis nem jövedelmező a tevékenység.
Ön is említette a nyugati gazdatüntetéseket, amelyek viszont éppen az EU agrárpolitikáját kritizálják. Szükség volna-e a brüsszeli gondolkodás megváltoztatására?
– A piaci, közgazdasági változásokkal egy időben indul az új támogatáspolitika is. Brüsszelben túllőttek a célokon, mert irreális, teljesíthetetlen feltételeket szabtak a magyar mezőgazdaságnak is. A Green Dealben megfogalmazott kötelezettségeket viszont a magyar szakértők alakították át a stratégiai tervben a magyar termelők számára, ezért van esély a változtatásra is. Kétségtelen tény, hogy a pénz kifizetéséhez az unió feltételeket szabott, amelyek szintén túlzóak, ugyanakkor az EU már néhány területen – mivel egész Európa lázad – már belátta, hogy hibázott. Brüsszelt nyomás alatt kell tartani, mert többre van szükség. És revízió alá kell venni a hazai intézkedéseket is. Az a bürokrácia, amit a termelőkre rászabadítottak, az nem Brüsszelből jött direktíva. Arról van szó, hogy az államigazgatás, a háttérszervezetek olyan feladatot kaptak, amelyeket nem tudtak időben teljesíteni.
Ez a problémakör pedig magyar hatáskörben rendezhető, és csak akkor szabad a termelőket ezzel terhelni, ha az állam hibátlanul tudja működtetni a digitális rendszereket. Az elektronikus naplót fel kell adni, nem a határidőket tologatni. Annyit kérjenek a termelőtől, amennyivel megfelel a támogatási jogosultságnak.
Összességében arról beszélünk, hogy a rendszerváltás óta romlott a mezőgazdaság versenyképessége, illetve a transzformációs veszteséget a mai napig nem sikerült ledolgozni. Mi lesz a jövő?
– Ha Ukrajna is csatlakozik az EU-hoz, akkor az általunk mindig is hangoztatott komparatív előnyökkel már nem dicsekedhetünk, mert nem vagyunk versenyképesek. Az Európai Unió birtokpolitikája is megbukott, hiszen az uniós tagországok birtokszerkezetében nem a több ezer hektáros birtokok vannak túlsúlyban, mint Ukrajnában. Magyarországon is változtatni kell a jelenlegi földbirtok-politikán, különben nem lesz sikeres az alkalmazkodás. Ezt a kijelentésemet arra alapozom, hogy 10-20-25 éves vagyoni elkötelezettséget kellene vállalni ahhoz, hogy a nagy változásokat végrehajtsuk. Idehaza a művelt földterület használóinak felénél nincs meg a föld biztonsága, mert nincs tulajdona, a bérleti rendszerben háttérbe szorul. Ha pedig hosszú távon nincs biztos földterület, akkor nem fektetnek be hosszú távú fejlesztésekbe sem, mert bizonytalan a megtérülés.