A földtörvényen tehát változtatni kell, miként fel kellene mérni, hogy mennyi befizetési terhe van egy termelőnek a különböző jogcímek miatt (gázolajár, kárenyhítési rendszer megemelt díj, 1,5-2 millió forintos kamarai tagdíj). Számba kell venni az áttételes költségeket is, mert nem viseli el a termelés, és előbb-utóbb élelmiszerár lesz ezekből a költségekből. Ami jó gondolat az új támogatáspolitikában, az élelmiszer-feldolgozás fejlesztése. Remélem, hogy ezekben a pályázatokban lesz biztosíték arra, hogy az üzemek hazai alapanyagokat dolgoznak majd fel, és nem az ukrán olcsóbb termékek lesznek a hazai élelmiszeripar bázisai.
Végezetül: mi a helyzet az állattenyésztéssel?
– Az állattenyésztést is ugyanolyan kitettnek gondolom az ukrán nyitás miatt, mint a gabonaszektort. Ami még probléma, az a fogyasztói igények változása, de leginkább azok a tévhitek, amelyek a magas fehérjetartalmú élelmiszerek fogyasztását „üldözi”. A baromfinál már itt van a konkurencia. Azoknak az állattenyésztőknek, akik megfelelő színvonalon gazdálkodnak, azoknak az új pályázati időszakban kompletté kell tenni a technológiájukat, mert Nyugat-Európában a környezetvédelmi okok miatt nagyobb mértékben szorul ki az állattenyésztés. Magyarországon még nincsenek tarthatatlan körülmények. Persze, a humán feltételek itthon is összeomlottak, nincs szakember egész Európában, és nem tudták megoldani a munkaerőhiányt.
Hozzátenném még, hogy a jövőben nagyon fontossá válik az energiafüggetlenség megteremtése, mert a költségcsökkentés egyik legnagyobb forrása ez lehet. A megújuló energia használatába kell befektetni, mert vannak olyan területek, amelyeken nem lehet termelni. A termelőknek pedig nem szabad elkölteniük a meglévő tartalékaikat, mert olyan kockázati időszak jön, hogy akinek nincsenek tartalékai, annak kívülről fogják eldönteni a sorsát, magyarán csődbe fog menni. Hiszek abban, hogy a helyi feldolgozás és kereskedelem ad még egy kis esélyt a termékek piacra vitelére. S nemcsak a vidék, hanem a városi közösségek is szívesen fogyasztanák azokat a termékeket, amelyek a régi, hagyományos magyar ízvilágot hozzák vissza. Azoknak a gazdálkodóknak, akiknek a környezetében van víz vagy kialakítható vízgyűjtő, a jövőt illetően az öntözésfejlesztés lehet a legbiztonságosabb döntés.
