A Spektrum der Wissenschaft című tudományos ismeretterjesztő portál cikkét idézve a fruchthandel.de számolt be róla, hogy
A Tübingeni Egyetem környezetkémikusa, Carolin Huhn vezetésével a kutatók
Abból indultak ki, hogy a glifozát és a bomlástermék arányának változnia kell az időjárás függvényében: ha az eső a kijuttatás után gyorsan a talajvízbe mossa a gyomirtó szert, akkor több glifozátnak és kevesebb bomlásterméknek kell lennie a vizekben, ha pedig a kijuttatás után jóval később érkezik a csapadék, és van ideje lebomlani a glifozátnak, akkor többet kell tartalmazniuk a vizeknek a bomlástermékből és kevesebbet az eredeti anyagból. Ez azonban nem igazolódott be, nagyjából állandó volt a glifozát és az AMPA aránya.
A kutatók abban látják a megoldást, hogy az AMPA nemcsak a glifozát bomlásából származhat, hanem egyes foszfortartalmú mosószereknek is ez a bomlásterméke. Ezen belül is a DTPMP nevű vegyületre (dietilén-triamin-penta-metilénfoszfonsav) koncentráltak, melyek bomlása során szintén AMPA keletkezik. Mint írják, Európában évente mintegy 3000 tonna DTPMP kerül a mosó- és tisztítószerekbe, valamint mintegy 1500 tonnát használnak a hűtőkben, ipari tisztítókban és egyéb területeken. Ha a szennyvíztisztítók ennek a 80-90%-át kiszűrik, akkor is nagyon jelentős mennyiség marad.
Az USA-val való összehasonlítás kulcsfontosságú mutató, írják. Ott ugyanis nem használják a DTPMP-t és társait a mosószerekben, emiatt a folyókban felismerhető a mezőgazdaságra jellemző glifozát-kibocsátás mintázata.
és az új adatok alapján kockázatértékelést kellene végezni, olvasható a fruchthandel.de cikkében.
