Tavalyelőtt az enyhe és nedves téli időjárásban főleg a szürkepenészre gyanakodtam, a virágszirmokon és a leveleken is megjelentek a betegség tünetei. A laborvizsgálatok nem erősítették meg a feltételezésem, nem ez okozta a kárt.

A szürkepenész tünetei sem mutatkoztak, de néhol már februárban ki kellett szedni a beteg töveket az ágyásokból. Egyre bizonyosabb lett, hogy a talajjal kapcsolatos az árvácskák pusztulása.

Vajna László segítségét kértem. Több helyszínen is szemléztünk, mintáztunk. A súlyos tüneteket mutató, éppen hogy csak vegetáló tövek gyökerének vizsgálata során bebizonyosodott, hogy a talajból támadó kórokozó gombáknak főszerepük lehet a pusztulásban. A gyökérszőrök nélküli vagy a gyökérnyaknál barnuló palánták

talajlakó gombák, baktériumok károsítására utaltak. Talaj eredetű fertőzést, növénypusztulást öt-hat kórokozó is előidézhet.

Valószínű, hogy a február 23-án „felboncolt” árvácskán is egy fuzáriumfaj fertőzésének következménye az edénynyalábok elhalása. A kórokozó fajokat csak speciális laboratóriumi vizsgálatokkal lehet pontosítani, de a közterületi védekezés, gyógyítás lehetőségeit számba véve ennek nincs nagy jelentősége.

Megdöbbentő volt az is, hogy a még csak enyhébb tüneteket mutató palántákat jó néhányszor csak az ültetéskori gyökérlabdával együtt tudtam kiemelni. A gyökerek nem tudták túlnőni ezt a kiscserépnyi gyökérlabdát, az ágyás talaja nem engedte, hogy továbbterjeszkedjenek.

A tömörödött talajszerkezet, a hiányos vagy aránytalan tápanyagellátás (akár a túlzásba vitt komposzthasználat), az iszapoló öntözés és az öntözővíz pH-ja mind szerepet játszhatnak abban, hogy legyengülnek a növények és már nem tudnak ellenállni az enyhe fertőzési nyomásnak sem.