Mindezek mellett az üvegházakból kikerülő és tünetmentesnek tűnő palánták is hozhatják magukkal a kórokozókat, melyek berobbanhatnak a szabadban, a gyengélkedő növényeken.
Nincs olyan talajfertőtlenítő szerünk sem, aminek a bedolgozásával vagy beöntözésével védekezhetnénk a talajlakó gombák, baktériumok ellen. A kitermelt ágyásföld deponálása után el lehet végezni a kémiai talajfertőtlenítést, de a kezelés hatása kérdéses, sőt az esetleges növénykárosító utóhatásával is számolni lehet. Mindezek mellett költséges eljárás.
Néhány fajuk több évig is megőrzi a fertőzőképességét a talajban. A talajcsere sem olcsó és több szakmai kérdést is felvet. Honnan szerezzük be az egészséges talajt, keverjük-e valamivel a kihordás előtt, milyen mélyen és milyen technológiával végezzük el a műveletet (pl. terítsünk-e valamit a talajréteg alá) stb.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, mit ültethetnénk az árvácskák helyett?
Meg tudnánk győzni a megrendelőket a kevésbé élénk, de strapabíróbb növényekről vagy arról, hogy az általuk elvárt látványhoz nagyobb költséggel, többször le kell cserélni az állományt? Jó döntést kívánok!
Szerző: Zsigó György
Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara
Fotók: Zsigó György, Vajna László
Ez is érdekelheti:
