További változtatások a lótrágya bioüzemanyagként való tökéletesítéséhez

A lótrágya égetése további aggályokat ébreszt, mivel a klórszint kétszer olyan magas, mint a fában, valószínűleg a lovak étrendjében lévő só miatt. A kéntartalom pedig körülbelül háromszor olyan magas, mint kellene, valószínűleg azért, mert a trágya gyakran keveredik a talajjal. A magas klór- és/vagy kénkoncentráció a kemencék és az égetési folyamatban használt egyéb fémberendezések gyorsabb korróziójához vezethet.

Problémásabb azonban a lótrágyában lévő nitrogén magas aránya – akár 2%. Mivel az ammóniából származó nitrogén-oxid olyan üvegházhatású gáz, amely hozzájárul a globális felmelegedéshez, a tudósok 0,6%-os koncentrációs határt határoztak meg az éghető tüzelőanyagokban. Tehát a kutatóknak meg kell találniuk a módját, hogy csökkentsék a trágya nitrogénszintjét – például stabil kezelési változtatásokat, amelyek csökkentik az ammónia felhalmozódását – mielőtt elégetnék azt.

Nem az olaszok voltak az elsők, akik megpróbálták a lótrágyát energiaforrásként használni. Svéd kutatók több mint egy évtizede dolgoztak ki egy égetési eljárást a faaprítékkal kevert újrahasznosított lótrágyához.

Az olasz kutatók célja azonban az, hogy a trágyát közvetlenül az istállóból vigyék a kemencébe. A tanszék technológiai spinoffjának tudósai olyan berendezések kifejlesztésén dolgoznak, amelyek tartalmaznák az égés előtti szárítást. Ennek ellenére a bioüzemanyaggal kapcsolatos jogszabályok homályosak, és országonként eltérőek. Mint ilyen, ennek a rendszernek a gyakorlatba ültetése kihívást jelenthet, hacsak nem módosítják a törvényeket.