0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. május 25.

A legelés lélektana, avagy így hat a tehenek személyisége a legelőhasznosításra

A szarvasmarhák viselkedése a legelőn igen változatos lehet. Egyes példányok szeretnek úton lenni, mások azonban inkább a vízforrás és a pihenőhelyek közelében maradnak. Ennek pedig fontos hatása lehet a tehenek jólétére is.

A szarvasmarhák különböző személyiségjegyeinek felismerésével az állattartók kiválogathatják azokat az egyedeket, melyek a legjobban alkalmazkodnak egy adott legelőtípushoz – írják a Kaliforniai Egyetem (Davis) tudósai az Applied Animal Behaviour Science folyóiratban. Érdekes eredmények születtek a tehenek megfigyeléséből.

„A hegyvidéki legelőterületek számára a szarvasmarhák hasznosak” – idézte a ScienceDaily a kutatás vezető szerzőjét, Maggie Creamert, aki nemrég szerezte meg doktori fokozatát az egyetemen.

„A hegyvidéki legelők növényzetének szüksége van az olyan zavarásra, amit az állatok legelése okoz.”
tehenek legelés legelő szarvasmarha
Illusztráció

Az állattartók a jószágokat segítve több dolgot is elhelyezhetnek ezeken a területeken: vízforrást, nyalósó tömböket, valamint kerítésekkel irányíthatják is a legelést. Eddig azonban senki nem foglalkozott azzal, hogyan hatnak a fent említett tényezők az egyes tehenek viselkedésére.

Sok pénzt el lehet költeni a különböző eszközök kihelyezésére annak érdekében, hogy a tehenek eloszlását a legelőn befolyásolják a gazdák. Azonban lehetséges, hogy ennél olcsóbban is meg lehetne ezt úszni. Ehhez a megfelelő személyiségjegyeket mutató állatokat kell kiválogatni, mutatott rá Creamer.

A legeltetés hatásai

Ha nem sikerül egyenletesen legeltetni a területet, annak sok negatív hatása lehet. Ilyen vízminőség-, a talaj- és az élőhely romlása. Az állatok egyenletes eloszlásának biztosításával azonban javítani lehet az élőhely minőségét, és csökkenteni a bozóttűzre fogékony gyúlékony biomassza mennyiségét.

Az egyes állatok legelési szokásainak megértéséhez ezért az Kaliforniai Egyetem Sierra Nevada hegység lábánál elhelyezkedő kutatóbázisán

50 vemhes angus és hereford húsmarhát szereltek fel GPS-jeladós nyakörvekkel. Az állatokat júniustól augusztusig követték nyomon, két éven keresztül.

Ezalatt egy kb. 250 hektáros területen szabadon legelhettek, 182 és 618 méteres tengerszint feletti magasság közt. A második évben egy új itatót telepítettek a legelő magasabban fekvő részére.

A két év alatt a tehenek következetes és határozott legelési mintázatot mutattak, még az itatóhely megváltozása után is. Sem a kor, sem a vemhesség nem változtatott ezen. A forró napokon azért megfigyelhető volt, hogy több időt töltöttek a vízforrás és a pihenőhelyek közelében.

Forrás: ScienceDaily

Magazin ajánló: