Az élet forrása: a víz és a talaj kapcsolata

Szervesanyag-gyarapítással a vízmegőrzésért

A fenntartható talajgazdálkodási gyakorlatok alkalmazása javítja a víz rendelkezésre állását a mezőgazdaság számára. Az egészséges, szerves anyagokkal dúsított talajok döntő szerepet játszanak a vízvisszatartás és a rendelkezésre állás szabályozásában. Amennyiben talajaink szervesanyag-tartalmát 1 százalékkal növelni tudjuk, 100-150 ezer literrel több víz megőrzését tesszük lehetővé hektáronként. Fontos azonban leszögezni, hogy humuszt (azaz bomlásnak ellenálló szerves anyagot) nem tudunk egyik pillanatról a másikra létrehozni. Azonban könnyen mobilizálható szerves anyagokkal gazdagíthatjuk a talajt.

Ide soroljuk a szerves trágyákat, komposztokat, az élő és holt növényi részeket (takarónövények, növényi gyökérzet, tarlómaradványok), a növény által kiválasztott anyagokat, gyökérváladékokat, illetve a talaj minden élő szervezetét, azok szerves anyagcseretermékeit.

A talaj szervesanyag-tartalmának növelése más pozitív hozadékokkal is jár: mivel a szerves anyag a tápanyagok természetes raktára a talajban, gyarapításukkal növelhetjük területünk tápanyag-szolgáltató képességét, illetve pufferképességét a káros behatásokkal szemben.

Mivel a szerves anyagok táplálékot jelentenek a talaj életközösségének, a diverzitás növelésével a károsítók visszaszoríthatók. Hazai eredmények is alátámasztják azt, hogy az elszegényedett talajélet erősen hajlamosító tényező a talajból fertőző kórokozók elterjedésének. Amennyiben változatos élővilágot tudunk fenntartani a talajban, mely folyamatosan megtalálja az életfeltételeit a mezőgazdasági tábláinkon, jelentős lépést tudunk tenni a vegyszeres védekezések csökkentése felé.

A szervesanyag-tartalom növekedése fokozza a makrofauna – pl. giliszták – keverő-szerkezetalkotó tevékenységét is.

A talajélet szerepe

A talajban nemcsak káros, hanem gazdálkodásunk szempontjából jótékony mikrobák is élnek. Egyetlen kanálnyi talajban több mikroorganizmus található, mint az emberi népesség! Ezeknek egy része kölcsönösen előnyös együttélést (szimbiózist) folytathat a kultúrnövényünkkel. A növény a fotoszintézisen keresztül termelt cukrok egy részét a gyökérváladékaival leadja, ezzel a gyökérzete környezetébe gyűjtve ezeket a „jó” szervezeteket.

A növény cukraiért cserébe a mikrobák segítik a növény tápanyagelérését és tápanyagfelvételét.

Annak érdekében, hogy ez a cserekereskedelem minél nagyobb felületen jöjjön létre, a mikrobák növényi hormonhatású anyagok termelésével serkentik a növényi hajszálgyökerek növekedését, ami mind a növény anyagforgalma, mind a talaj szerkezete, valamint víztároló-, vízelvezető képessége szempontjából előnyös.