Mindeközben a felszíni vízhiány miatt a felszín alatti tartalékaink is csökkennek. A globális és hazai tendenciákból azt a következtetést vonta le az agrárkamara, hogy műszaki beavatkozások nélkül pozitív változás nem várható ezen a területen. Ez is egyaránt érinti az állami szerveket, irányítókat és a gazdákat is.

Fotó: MTI/Rosta Tibor
A szakmai helyzetértékeléshez a legelső és legsúlyosabb megállapítás, miszerint hazánkban az öntözött terület nagysága rendkívül kevés, jóindulattal legfeljebb 2 százalékra tehető. Ez rövid- és középtávon maximum 10 százalékra fejleszthető, ami már tisztes eredmény lehetne, de látnunk kell, hogy a mezőgazdasági területeink 90 százaléka van kitéve a csapadékgazdálkodás hatásainak. Az elmúlt időszakban történtek előremutató lépések a hazai öntözésfejlesztésben. Az öntözési vízigényfelmérést az agárkamara 2017-2018 fordulóján végrehajtotta. Ebből kiderült – a falugazdászok munkájának következtében, hogy összesen közel 40 ezer termelő adatait rögzítették, ami 1,2 millió hektárt érintett, s ahol az öntözésnek szántak szerepet. Az öntözni kívánt terület a jelenleg berendezett 140 ezer hektárral együtt, mintegy 400 ezer hektárt tett ki akkor. Az öntözési igények főként négy olyan vármegyében jelentkeztek, ahol eddig is számottevő volt az öntözés. Legnagyobb területi aránnyal, a felmérés szerint 39 százalékkal, Hajdú-Bihar vármegye részesült, ezt követte Békés 18 százalékkal, Jász-Nagykun-Szolnok 17, majd Csongrád vármegye 10 százalékkal.
A tanácskozás meghívójában szerepelt még előadóként Benedek Fülöp, az OTP Zrt. elnöki főtanácsadója, viszont erdélyi elfoglaltsága miatt az eseményen nem tudott résztvenni. Ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy szakmai véleményét közölje velünk. Ezek szerint Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében egy 500 millió forintos fejlesztéssel 15 ezer hektárral azonnal növelhető lenne az ottani öntözött terület.
Csak a remény biztos
A kamarai felmérés hatására azóta történtek pozitív intézkedések. A szabályozásban 2020-tól bevezették az öntözési közösségek megalapításának lehetőségét, valamint a közérdekkel egyenértékű öntözési szolgalmat is. Ez utóbbi kapcsán kell megemlíteni, hogy a rendszerváltozás óta a gazdák részéről folyamatosan elvárt igény volt, és 3 évtized kellett ahhoz, hogy ebből kézzelfogható valóság legyen.
Az öntözésfejlesztés koncepciójának nem csupán az öntözött területek növelése, hanem az öntözés fenntarthatóságának javítása is alkotórésze.