Bonyolult szimbiózis

Tehát a lajhár nem csak jön és ürít, hanem abszolút tudatosan teszi, amit tesz. Az ürüléke lesz a bölcsője a lajhármoly petéknek, akik egyébként a bundájában laknak. Ezért érkeznek egyszerre a földre.

Ezt követően a talajszinten cseperedő lepkék már csak abban reménykedhetnek, hogy beköltözhetnek egy lajhár dús és meleg bundájába. Teljesen jogos, ha most azon morfondírozik, hogy mi érdeke származik ebből a lajhárnak, mindjárt erre is fény derül.

Utaznak ott még mások is

A molyok nem csinálnak nagy ügyet az ürítésből, feleslegüket egyszerűen a lajhár bundájába eregetik. Utóbbi szintén nem csinál ebből nagy ügyet, sőt meglepően hálás érte. A molykaki és az elöregedett lepkék tetemei gazdagítják a bunda tápanyagtartalmát. De miért kell, hogy táptalaj legyen a lajháron? Eléggé macerás lenne, ha kinőne a hátából egy Cecropia, viszont az algaerdőknek tökéletes szálláshely. És még a mosolygós lajhár sem fog beleszakadni a vonszolásukba.

A szőrdzsungelben élő gombák pedig a szerves anyagok elbontásáért felelnek, amivel növelik a szőrzet nitrogéntartalmát, serkentik az algák növekedését, valamint védik az algákat a kiszáradástól és a sugárzástól. És még antibiotikumot is termelnek, amely megvédi a lajhárt a bakteriális fertőzésektől. Így még a gyógyszertár is kéznél, akarom mondani nyelv közelségben van. A szakemberek úgy gondolják, ezek azok az előnyök, amikért ezt a különös közösséget hordozza, és alkalomadtán kockáztatja az életét.