0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. szeptember 18.

Felcsillant a remény a foltosszárnyú muslica elleni környezetbarát védekezésre

Brit kutatóknak sikerült a foltosszárnyú muslicát távol tartó anyagokat találniuk. A Pest Management Science című tudományos folyóiratban megjelent cikkükben hatékony riasztó anyagnak írják le a metil-N,N-dimetil-antranilátot és az etil-propionátot.

Napjainkra a foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii) a bogyósok és a cseresznye, meggy kártevőjévé vált hazánkban is. A Délkelet-Ázsiából származó muslica 2012-ben érkezett meg Nagy-Britanniába és gyorsan veszélyes kártevővé lépett elő. A védekezésre rovarhálót, valamint munkaigényes higiéniai beavatkozásokat használnak ott, ahol nincs engedélyezett rovarölőszeres megoldás. Illatcsapdákat a kártevő megjelenésének követésére lehet használni, ezek a permetezés időzítésében segítenek.

A rovarölő szerek használatát össze kell hangolni a szürettel, nehezen alkalmazhatók a növényvédőszer-maradékokra vonatkozó szigorú követelmények miatt, ráadásul hamar rezisztencia kialakulásához vezethetek, nem is beszélve arról, hogy elpusztítják a környezetkímélő termesztésben segítségül hívható hasznos élőlényeket.

Ebből kiindulva a brit kutatók riasztóanyagok vizsgálatába fogtak. Munkájukat nehezítette, hogy a kártevőnek nyári és téli alakja van, amelyek más-más élőhelyen találhatók meg és eltérő a viselkedésük, télen a nőstények nem szaporodnak. Korábbi kutatások bizonyították, hogy a két formának más a szaglása és másként válaszolnak a kémiai ingerekre, noha mindkettőt lehet csapdázni fermentált anyagokkal, például vörösboros vagy málnaecetes csapdával.

foltosszárnyú muslicák málnán
Fotó: Bodor János

A tojásrakást vagy a táplálkozást megakadályozó riasztóanyagokat elterjedten használunk, ilyenek például a szúnyogokat vagy kullancsokat távol tartó szerek. A növényvédelemben nem terjedt el a módszer, mert nehéz megfelelő töménységben alkalmazni a vegyületeket a szabadföldön, illetve az sem kívánatos, hogy az emberi használatra kifejlesztett készítményekhez hasonlóan közvetlenül a gyümölcsre juttassunk ki potenciálisan veszélyes anyagokat.

A brit kutatók arra kerestek választ, hogy lehet-e olyan anyagot találni, ami megfelelő kibocsátású diszpenzerből párologva távol tartja a szamócától a foltosszárnyú muslicát félüzemi körülmények között.

Ehhez 14 lehetséges riasztóanyagot vizsgáltak a Greenwichi Egyetem Természeti Erőforrások Intézetében (NRI) és az East Malling Kutatóintézetben. Először megállapították, hogy mely vegyületeket képes érzékelni a foltosszárnyú muslica nyári és téli alakja is, azután ezeket használva vizsgálták a kétféle forma viselkedését laboratóriumi körülmények között. A lehetséges riasztóanyagokat végül fél-szabadföldi kísérletbe állították, hogy valóban alkalmasak-e a foltosszárnyú muslica szamócacsapdával fogott egyedeinek csökkentésére. Az utolsó vizsgálat pedig fóliaházban történt, ahol azt mérték, hogy milyen távolságból lehet távol tartani a kártevőt a rovarhálóval fedett szamócától.

A kísérletsorozat végén a gyakorlatban is hasznosítható eredmény született. Fóliaházban termesztett szamócánál alacsony szintre lehetett szorítani a kifejlődött nyári foltosszárnyú muslicák számát, amikor 3-5 méterre helyezték el a terménytől az etil-propionátot vagy metil-N,N-dimetil-antranilátot tartalmazó diszpenzereket.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: