Szerző: Szukhentrunk Imre
Van egy falu Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Rábaköz szélén, melynek lakói fontosnak tartották és tartják ma is szokásaik, hagyományaik ápolását. Ez a kis község Vitnyéd, a határában, a 85-ös főútvonal mellett található emlékhelyet pedig Vörösképnek hívják. Az elbeszélések szerint története Napóleon hódításáig visszanyúlik, egy akkori tragikus esemény emlékét őrzi. A Vöröskép legendájának és az emlékhelynek a fennmaradásáért Vitnyéd lakosain kívül a helyi erdészet is sokat tett.
Az úgynevezett Vöröskép a rábaközi falu lakossága körében generációkon keresztül fontos tájékozódási pont volt. A régi időkben nyáron, a vasárnapi litánia után addig sétáltak el a lányok, a zarándokok pedig a szeredi képtől, a kópházi vagy máriazelli búcsúkból hazatérve a képnél újra rendezett sorokba álltak és imádkoztak. Mire a búcsújárók odaértek, a falubeli lányok, asszonyok mezei virágokból font koszorúval feldíszítették. A Vörösképtől való elinduláskor megszólaltak a harangok, és a Lorettói litánia éneklésével, harangszó kíséretében, énekszóval érkeztek meg a vitnyédi templomba.
Akik az erdőben vagy az erdő szélén közlekedtek, ehhez a helyhez mérték a távolságukat, például: a Vörösképen túl, 100 méterre a Vörösképtől Vitnyéd felé, vagy a Vörösképtől Sopron felé 100 méterre stb. Az emlékhelyet mindenki tiszteletben tartotta.
A története egészen Napóleon hódításáig nyúlik vissza; a francia császár seregei Magyarországra is eljutottak, és tavasztól októberig itt állomásoztak. Kőszeg, Mosonmagyaróvár és Győr városainak és a környékbeli településeknek kötelező volt szállást és ellátást biztosítani a hódítók számára.
A dolog a falu férfiait bosszúra ingerelte, ezért egy alkalommal, amikor hírét vették, hogy a kis francia csapat elhagyja a falut, az erdő szélén lesben állva várták őket. Mikor közelükbe értek, lelőtték az egység parancsnokát. A francia katonák egy fiatal tölgyfa alá temették a tisztet, a sírt pedig megjelölték a csapat kis fára felszögezett vörös zászlajával, és egy feszületet akasztottak rá. Attól kezdve a falu népe tiszteletben tartotta a helyet. Amikor a zászló lerongyolódott a fáról, a vitnyédiek deszkából keretet készítettek, és abban helyezték el a feszületet. A deszkalapot a zászló színére való tekintettel vörösre festették. Az idő múlásával, miután már száz év is eltelt, a fakeret elkorhadt. Ekkor a vitnyédiek úgy gondolták, fel kellene újítani, erre a székely származású Simon Jóska bácsi vállalkozott 1916-ban.
