Egy pohárka álomhozó itóka

Sokak esti, elalvás előtti rituáléjához hozzátartozik egy pohárka bor elkortyolása. Azonban az alkohol félreértett segítőtárs. Úgy érezzük, kellemesen elbódít és könnyebben elalszunk tőle, viszont összefügg a zavartabb, töredezettebb alvással.

Eleinte a GABA-t aktiválja és azt az érzést kelti, hogy könnyebben át tudunk csusszanni vele az álomvilágba. Ám amint e kezdeti nyugtató hatása elmúlik, általában megnövekszik a glutamát szintje, mely úgy ad hírt magáról, hogy az éjszaka közepén felébredünk és aztán nehezen tudunk visszaaludni.

Vizelethajtó hatása pedig arra kényszeríthet, hogy látogassuk meg a mellékhelyiséget. Végső soron nyűgösebben, kialvatlanul ébredünk. Mindent összevetve, az alkohol igencsak problémás altatószer, még az alvási apnoe tüneteit is rontja. Az alkohol feldolgozására 4-6 órára van szüksége a szervezetnek, ezért egy korai, 16-18 óra közötti vacsorához elfogyasztott kis pohár bor még beleférhet, ha nagyjából 23 óra körül szándékozunk lefeküdni.

Álmosító falatok

Habár a szénhidrátok enyhén nyugtató hatásúak, ha a vacsoránkat nagy mennyiségű, gyorsan felszívódó, a vércukorszintet erőteljesen megemelő szénhidrátot tartalmazó étel alkotja, az megzavarja pihenésünket, mivel a szervezet kénytelen lesz egy jókora adag inzulin legyártásával válaszolni rá.

Ez a készültség hátrányosan érinti majd a melatonintermelést. Viszont ha túl alacsony a melatoninszintünk, rosszul fogunk aludni és nem lesz pihentető az éjszakánk. A nyugtalan éjszaka során túl kevés termelődik az ébresztésben jártas kortizolból, ezért reggel nehezünkre fog esni a felébredés, pláne a felkelés. Ahhoz, hogy hormonrendszerünk zavartalanul elkészíthesse esti álmosító koktélunkat, jobb, ha arra törekszünk, hogy a vacsoránk csak enyhe dombocskát, és ne kiugróan magas hegycsúcsot képezzen vércukorszintünkben.