Az éjjeli napszámosok-sorozatban bemutatom azt az öt bagolyfajt, amely kötődik az emberi településekhez, mezőgazdasági területekhez. Ezek a baglyok felbecsülhetetlen vegyszermentes segítséget nyújthatnak nekünk a különböző mezőgazdasági kártevők elleni védekezésben, ha szánunk egy kis időt megismerésükre, megtelepedésük támogatására. Harmadjára egy gyakori, hasznos kis bagollyal, a kuvikkal (Athene noctua) ismerkedünk meg.
Madarunk testhossza mindössze 21-23 cm, szárnyfesztávolsága 54-58 cm. Testsúlya 150 és 220 gramm között változik. A tojók nagyobbak a hímeknél, színük barna, fehérrel pettyezve. A hasi rész világosabb, fordított színezetű. Tollfülük nincs; szemük élénksárga.
Élőhely
Eurázsiai elterjedésű faj, de előfordul Észak- és Északkelet-Afrikában is. Skandináviából hiányzik. Egyébként Európában mindenhol előfordul. Kedveli a nyílt területeket. Hazánkban az alföldi tanyavilágban, mezőgazdasági területeken a leggyakoribb.
Fészkelés
Évente egyszer költ. A tojásrakás ideje április-május. A párok évekig együtt maradnak, és területükhöz is hűségesek. Télen is fészkük közelében maradnak. A kuvik nászkiáltása könnyen felismerhető, hiszen a madár a saját nevét hallatja. A hím és a tojó egymásnak felelgetnek, gyakran nappal is, mivel a kuvik részben nappal is aktív, így viszonylag gyakran kerül szem elé. Fészket nem épít, faodvakban, régi ólakban, istállókban, öreg épületek tetőszerkezetében, gyurgyalagüregekben fészkel. De feljegyeztek olyan párt is, ami szénakazalban fészkelt. Speciális kuvikodvakkal jól helyhez köthető.
A tojó leggyakrabban 3-5 (néha 2-7) tojást tojik a csupasz aljzatra. A tojó kotlik, a hím etet, időnként a tojó is vadászik. A tojások 24-28 nap múltán kelnek ki. A tojó melegíti a csupasz fiókákat, majd azok tollasodásával ő is etetésbe kezd. A fiókák négy hét után repülnek ki, a szülők ezután még egy hónapig etetik őket.
