Kutatók üvegházi kísérletekben mustárt termesztettek különböző helyekről – nyárfaligetekről, zsályamezőkről, amerikai sárgafenyő alkotta erdőkből és mezőgazdasági legelőkről – származó talajmintákból készített folyékony mikrobakivonatok felhasználásával. A virágföld, hőmérséklet, öntözés és tápanyagok ugyanazok voltak – csak a mikrobák tekintetében voltak eltérések.
A begyűjtött mustármagokat csípősségükre vonatkozóan tesztelték. Azaz mérték a magokban lévő glükozinolátok koncentrációját.
A New Phytologist című folyóiratban nemrég megjelent tanulmány szerint, a kutatás eredményei alapján kijelenthető, hogy találtak bizonyítékot a mustár csípőssége és a talajlakó mikroorganizmusok közötti kapcsolatra, ám továbbra is kérdéses az, hogy miért lesz a mustár csípősebb bizonyos mikroorganizmusok jelenlétében.
