Utunkon továbbhaladva megváltozik az erdő képe: a hegység magasabb térszintjein és hűvösebb oldalain jellemző bükkös erdőbe jutunk. Ez az erdőtársulás nem olyan fajgazdag, mint a tölgyeseké, területi részaránya is kisebb. Ugyanakkor különleges élőlényei és a melegedő klíma okozta sérülékenysége miatt fontos feladata az erdészeknek ezen állományok védelme.

Egy éles forduló után a Szén-patakkal párhuzamosan haladunk tovább. A vízfolyás elnevezése utal a hosszú időn át jellemző erdei tevékenységre. Itt egy harmadik erdőtársulást is megismerhetünk, a hegyvidéki égerligetet. Ez az erdőtípus szalagszerűen követi a vízfolyásokat és jelzi a lankásabb hegyoldalak szivárgó vizes „oázisait”. A mézgás éger robosztus, gyakran csokros növésű törzsei őrt állnak a környezeti változásokra érzékeny vízfolyások mellett. A gyors folyású patakok oxigénben gazdag hideg vize különleges élőlényeknek ad otthont.

A Szalajka-tanösvény utolsó szakaszán az erdőgazdálkodás szerteágazó tevékenységét mutatjuk be. Elsőként az erdőjárók szempontjából legfontosabb ökoturisztikát, amely a társadalmi elvárásoknál fogva egyre összetettebb feladata az erdő gazdájának. Az erdei szállás- és pihenőhelyek kialakítása és működtetése mellett a tájékoztatás és tudatformálás is az erdész hétköznapok részévé vált. Régiónkban a gyalogos és kerékpáros erdőjáráson kívül hangsúlyos szerep jut az erdei vasutaknak is – az Egererdő Zrt. az állami erdészeti társaságok közül egyedülállóan három kisvasutat üzemeltet.