Szerző: Rosta Gábor

Jelenleg Budapest minden kerületében van már közösségi kert, és rohamosan terjed a kezdeményezés a kisebb városokban, sőt falvakban is.

Válasszunk megfelelő helyet. Mi jöhet szóba?

Ma már a közösségi kertalapítás legnagyobb akadálya a földhiány, alig található 1000 négyzetméter üres grund a fővárosban, amely alkalmas lenne kertalapításra.

A magántulajdonú városi földek kevéssé jöhetnek szóba, ugyanis a tulajdonosnak az az érdeke, hogy a parlagföldön áruház, társasház, esetleg parkoló üzemeljen, ami termeli a pénzt, ezzel szemben a közösségi kertnek nincs profittermelő funkciója.

A lakótelepek nagy népsűrűsége miatt könnyű a toborzás, és közben tipikusan ott találhatóak olyan ezer négyzetméteres, alig használt grundok is, amelyek alkalmasak kertnek. Nem véletlen, hogy a budapesti közösségi kertek döntő része lakótelepeken jött létre.

Egy átlagos közösségi kert körülbelül 1000 négyzetméter, fontos, hogy közel legyen a lakóövezethez, eléggé benapozottnak kell lennie, meg kell tudni oldani az öntözővíz bevezetését, kerítéssel kell körülvenni. Kerítés nélkül nincs közösségi kert, vízhálózat nélkül nem lehet növényeket termeszteni. Az önkormányzat olyan területeket szokott kijelölni kertnek, amelyek funkciótalanok vagy elvesztették korábbi funkciójukat. Volt kert, amelyet egy régen megszüntetett játszótér helyén építettünk, egy másik már nem működő KRESZ-pálya helyére került, és van kert, amely korábban illegális kutyafuttató volt. Amit el kell kerülni, hogy például meglévő, funkcionálisan jól működő parkból vegyünk ki területet közösségi kertnek, ez nagyon helytelen.

Ellenben probléma a projektek végiggondolatlansága. Néhány önkormányzatnál úgy vélik, hogy elég megépíteni a kertet és az majd jól fog működni. A valóság az, hogy ez nem ilyen egyszerű, és sajnos sok kínosan elrontott kertindítást lehetett látni az elmúlt években. Ilyen tizenkét évvel ezelőtt még nem létezett, ezért tanulni kell a komplex folyamatot.