Bár mint tudjuk, az élet a legnagyobb rendező, amiből itt is kaptunk egy kis ízelítőt, nem akartunk hinni a szemünknek, amikor megpillantottuk a két kecses őzet a ház kertjében, amint méltóságteljesen sétáltak a pázsiton. Ez éppen akkor történt, amikor Neubauer Judit szakács, gasztroblog- és szakácskönyvszerző, ételfotós arról kezdett beszélni, hogy az a hely, ahol vagyunk, több egy épületnél, számára inkább egy életérzés. Bánd

Bánd mindössze 13 kilométerre található Veszprémtől, ahol Judit született, azt gondolnánk, nem túl bonyolult az út, amit meg kell tenni.

– Közgazdász diplomát szereztem, kezdi történetét, amelyből egy szenvedélyes világjáró élete bontakozik ki. A folytatásból kiderül, hogy egy multicég marketingeseként próbált helytállni, de hamar ráébredt, hogy ez mégsem lesz az ő útja… de akkor, mi is lenne az? Esténként vacsorát főzött magának, és egyre jobban elmélyült az ízekben, a receptekben, a piacok kínálatában. Meséli, hogy amikor dolgozni indult, mindig becsúsztatott a táskájába egy szakácskönyvet. Nem nyitotta ki egész nap, de ez biztos pontot jelentett a világ kuszaságában.

– Először csak magamnak főztem, aztán egyre inkább azt éreztem, hogy ez nem elég, és még többet, jobbat akarok kihozni magamból.

Ez egy kicsivel később történt. Ezt megelőzően azt gondolta, hogy kitanulja a főzés csínját-bínját. Gyerekkorában természetes volt, hogy a nagymamái és az édesanyja mindig frissen készítették az ételeket a családi receptek alapján, amihez megtermelték a hozzávalókat is, de Juditot ekkor ez még nem izgatta. Elvégezte hát a vendéglátóipari főiskolát, de kiderült, hogy ez nem a főzésről szól. Inkább egy szakácsképzés, határozta el, amit a hagyományos magyar iskolán kívül a francia Lenôtre akadémia kihelyezett budapesti képzésén is megszerzett. Judit csak erre várt, a tinta még meg sem száradt az oklevélen, máris egy avignoni bisztróban találta magát. Ott nemcsak azt tanulta meg, hogy az ételeket nem kell túlbonyolítani, hanem azt is, hogy a legegyszerűbb fogásokat is a legnagyobb precizitással és odafigyeléssel készítik. A legnagyobb tapasztalata pedig az az életszemlélet volt, ahogyan az ott élők gondolkodnak a világról és élik a mindennapjaikat.

Ebben szeretné a legtöbbet nyújtani, mégpedig a legtökéletesebb módon, annyi tapasztalattal felvértezve, amennyit csak magába tud szívni.