Így New Yorkba vezetett az útja, ahol a French Culinary Institute-on a kézműves kenyerek készítésében mélyedt el. A legjobb helyen talán, hiszen az intézet vezetője a kiváló és nagyon szerethető Jacques Pépin francia séf volt, akit mi is ismerünk televíziós műsoraiból.
Úgy érezte, most jött el annak az ideje, hogy elképzeléseit valóra váltsa, a saját receptjeit főzze a saját éttermében.
Judit a francia és a magyar ételek fúzióját tette a tányérra. A fogások nemesen egyszerűek, az alapanyagok pedig frissek voltak. Akkor ez üde színfolt volt, újdonságnak számított a pesti gasztronómia világában. Mindent maga készített, nemcsak a tésztákat és a sülteket, de a croissant-t is eredeti francia receptúra szerint. A bisztrót a népszerűsége csúcsán bezárta. A miértre azt válaszolja, kimerült, úgy érezte, hogy szinte felfalja a hely.
A felfedezés vágya és a világjáró szenvedélye Spanyolországba vezette, egy andalúziai pékségbe.
Már-már úgy gondolta, megérkezett, nemcsak az ételkészítésben érezte otthonosan magát, a hely is hívogatta, legyen ez az ő kikötője.
Na és mi lesz a töltött paprikával? – tette fel a kérdést magának egy szomorú családi eseményen. Az andalúziai narancsfák alatt egyre erősebben kezdte foglalkoztatni ez a kérdés, és úgy érezte, ebben feladata van, megőrizni és továbbadni azt az örökséget, amit a nagymamáitól és az édesanyjától kapott. Végül a szerelem adott egy utolsó lökést, egy gyerekkori iskolatárs személyében, aki ma Judit férje, és akivel Bándon telepedtek le. Judit számára ez a gyökerekhez való visszatérést jelentette, hiszen nagymamája itt született és nőtt fel.
Így megszületett az Emlékek íze gasztroblog, ahol vidám, vicces vagy szomorú történeteket, de mindenképpen érzelmekkel teli írásokat is kap az olvasó a családi receptek mellé. A recepteket meg kell őrizni, a történeteket pedig el kell mesélni – vallja. Ezekhez viszont szép fotók is illenének, kapott észbe Judit, ezért az ételfotózás technikájában is elmélyült és a tőle megszokott precizitással képezte magát, aminek az eredménye a blogon és a szakácskönyvében is tetten érhető.
Egy német nyelvű receptkönyvet tart a kezében, amiben a családi recepteket mutatja meg. Egy német kiadó kérte fel a könyv megírására, és sokan szeretnék, hogy magyarul is megjelenjen. Ez még kicsit várat magára, mondja, mert jelenleg élete minden percét az anyaság tölti ki.
Judit öt nyelven beszél, viszont azt gondolja, hogy a közös nyelvünk mégis az étel. Ültess le három vitatkozó embert, tegyél az asztalra egy tál jó ételt és hamarosan megtalálják a közös hangot, mondja. Az étel összehozza az embereket, így van ez bárhol a világon és a legkülönbözőbb emberekkel. Ez az értelme a főzésnek.
