A sejtek világa is nagyon érdekes dolog. Régebben már többször is vita tárgya volt, hogy a sejtek oldalai milyen irányban helyezkedjenek el. Kísérletekkel bizonyították, hogy akkor a legerősebb a lépfelület, ha a hatszögletű sejt csúcsa néz felfelé. Ha a hatszög lapja van felül, akkor kisebb a lép teherbírása. Természetesen ez csak egy kísérlet volt, nyilván a keret drótozása, illetve a drótok száma is növeli a szilárdságot.

Tulajdonképpen teljesen mindegy. De ami érdekes, hogy a szabadon építő családok, tehát akikre teljes egészében rábíztam az építkezést, eleinte nagyobb számban építettek olyan sejteket, ahol a hatszög lapja van felül. Egy lépfelületen belül gyakran találtam mind a kétfélét.

A sejtek méretezése is érdekes dolog. Szintén egy lépen belül különböző méretű sejteket építenek, gyakran 4,9 milliméter, még ennél kisebbet is lehet találni, de az 5,2 milliméter vagy még nagyobb is megtalálható. Amikor már hosszabb ideje birtokolják a méhek a lépfelületet, méréseim szerint az 5,2 milliméteres sejtméret válik általánossá. Természetesen, amikor a fészek már nagyjából kiépül, nagy gondot fordítanak a heresejtek építésére is, itt viszont már az anya életkora is jól láthatóan meghatározó.

Mi pedig csak betesszük a műlépeket – kiépíti, nem építi, milyen gyorsan építi? Ennyi, amit látunk, és szerintem nem is ismerjük még kellően a méhek világát, hogy mit szeretnének ők.

Lehet, hogy úgy, ahogy az embereknél is van, aki az édes, van, aki inkább a csípősebb ételeket kedveli, miért ne lehetne ez akár a méheknél is így; lehet, hogy ezért gyűjtenek néha családonként eltérő virágokról. Vannak családok, amelyek jobban felhalmozzák a kaptárban a propoliszt, míg más családok kevésbé. Ahogy az építészetben is vannak különböző divatok, irányok, ezt a méheknél szintén láthatjuk az építményeiken. Ahogy az embereknél is vannak szorgalmasabbak, lustábbak, gazdagabbak, szegényebbek, ezeket a tulajdonságokat ugyanúgy megtalálhatjuk a kaptárainkban is.

Papp Zoltán,
Foktő