A program is sok érdekességet kínált, és a szervezők ígérete szerint hamarosan egy önértékelő kérdőívet is készítenek a fenntarthatóságról. A konferencia keretein belül gazdaságokat is meglátogattak a résztvevők, köztük a gyógynövénnyel foglalkozó Bottka Pálét, akivel nemcsak a környezetvédelmi, hanem a pénzügyi fenntarthatóságról és az átmenet nehézségeiről is beszélgettünk.

Szlovákiában, különösen az ország déli részén, nagyon kevesen foglalkoznak gyógynövényekkel. Bottka Pál is csak pár éve vágott bele ebbe a szép, de nehéz ágazatba. Valamikor gabonatermesztéssel foglalkoztak, illetve húscélú charolais szarvasmarhát tenyésztettek.

A nagy váltás okairól kérdeztem először, amit elsősorban azzal indokolt, hogy nem jöttek az eredmények. A talajok Karva mellett, ahol gazdasága található, nem olyan erősek, inkább homokosak. Bottka Pál leginkább a 100-as létszámú charolais-állományát sajnálja, ami szerinte az egyik legszebb volt Szlovákiában. Mostanában azonban már ritkaság az olyan esős év, mint a tavalyi volt, az aszályos időkben pedig nagyon nagy terület kellett a charolais szarvasmarhák takarmányozásához.

Itt, a déli országrészeken szinte minden takarmányt a szántókon kellett megtermelni. Egy hegyi területen, tele legelővel, ahol jóval kisebb a bérleti díj, nyereséges lehetett volna az állattartás.

Bottka Pál azt is hozzátette, hogy a charolais tehenek, amelyek 6-700, néha 800 kilósak, nagyon meggyúrják a földet, ahol legelnek. Utánuk a fű is romlik, valahogy nem erre a vidékre valók.

Az állomány eladása fájdalmas volt, ráadásul a hirdetés feladása után egy nappal jött is a vevő, fizetett, és pár nap múlva már üresek voltak az istállók. Ekkor döbbentek rá, mit is tettek. Most is hiányolják az állatokat, vannak olyan részei a birtoknak, ahol ellennének. Másrészt viszont a tenyésztőknek óriási bürokráciával kell megküzdeniük, és további megkötések is vannak, például a trágya kezelésével összefüggésben.