-
Fotó: Freepik
Összehúzták magukat, más kiegészítő munkát kerestek, elmentek nyugdíjba. Persze érkeztek a fiatalok is, hiszen ebben a szakmában megvan a romantika, ami csábítja a pályaválasztókat. A romantikáról nevetve mondja Bögi Benő, hogy sokszor megkérdezik tőle, nézi-e ezt vagy azt a nyugati filmsorozatot valamely állatorvosról. Ilyenkor mindig azt válaszolja, hogy nem, mert amit megmutatnak, azt már ő is átélte. Viszont a TV-ben azt sosem mutatják, hogy mennyit is kér az öregúr, mikor végez. Ha már az anyagiakra térünk, beszélgetőtársam elismeri, hogy a haszonállatok körében soha nem lehetett úgy keresni, mint a házi kedvencek esetében.
Akkoriban a falusi ember a kutyára, macskára ugyanúgy nézett, mint 100 évvel ezelőtt, a városban meg kevés volt. A szocializmusban vakcinák sem nagyon léteztek például a kutyabetegségekre, a veszettségen kívül. Tulajdonképp nem is fejlesztették ezeket a dolgokat, mára viszont mindenre van 2-3 gyógyszer.
Manapság egy városi kutyatartó nagyjából annyit hordja állatorvoshoz a kutyáját, mint egy gyereket, csak jóval többet fizet érte. Csak úgy potyognak a százeurósok, miközben sok szerencsétlen állat már elaggott, és a gazdi nem képes elengedni. Bögi Benő ezzel kapcsolatban elmondja, hogy évente 30-35 kutyát altat el, és ezek 80 százaléka annyira beteg, hogy már nem lehet rajta segíteni. Nézhetnék még hónapokig, hogy szenved a szerencsétlen állat, vagy elaltatják, ami fájdalommentes.
-
Fotó: Freepik
Állategészségügyi helyzet a doktor úr szerint
A ’90-es években a háztáji állattartás is fokozatosan leépült. Ekkor már az állatorvos is rászorult arra, hogy a valós költségeit kiszámlázza. Persze, a kisgazda erre sokkal óvatosabban hívta az állatorvost, sokszor csak az utolsó pillanatban. Igaz, megjelentek a kis farmok, volt, ahol 50 anyadisznót is tartottak.
Persze, azóta a szabályok is szigorodtak, építik be az uniós előírásokat, amit már az emberek nem hajlandóak betartani. Manapság, ha valaki otthon hizlalna egy sertést, akkor az udvarát be kell jelenteni állattenyésztési farmként, és folyamatosan jelentenie kell az állományban a változásokat. Papíron ez nem nagy dolog, de mégis adminisztrációval jár.
Meg lehet csinálni, hogy tavasszal veszek egy borjút vagy kisbárányt, és a kertben nevelgetem őszig, de a baj akkor jön, ha feljelent a szomszéd. Márpedig manapság már a falun is városias életet akarnak élni, ne zavarja őket a sertés szaga vagy a kakas kukorékolása. Ilyenkor persze az állatorvost küldik a helyzet rendezésére. Nem csodálkozik, hogy Szentpéteren is jó, ha öt háznál találunk hízót az ólban.
Rákérdezek a madárinfluenzára is, de a doktor úr szerint a háztájin lehetetlen védekezni. Pár éve fertőzött hattyúkat találtak a környéken, akkor születtek előírások a háztájira is, aminek a lényege az volt, hogy a vadon élő madarak ne jussanak a háztájiban lévő etetőkhöz és itatókhoz, de az nem életszerű, hogy valaki az egész udvarát letakarja valamilyen hálóval. Bögi Benő nem a kistenyészeteknél látja az igazi veszélyt, inkább a nagyobb tenyészetekben, igaz, ott jobban meg tudják oldani a védekezést. Legutóbb februárban Csallóközaranyos mellett volt egy eset, ahol a baromfifarmon 40 ezer tojótyúkot kellett likvidálni. Ugyanitt további 160 ezer tojót vettek megfigyelés alá, a gócpont körül 3 kilométeres védőkörzetet, illetve 10 kilométeres megfigyelési zónát jelöltek ki.
-
Fotó: Freepik