Legyenek jól elágazók a gyökerek

Láthatjuk, hogy a szőlő gyökérzete központi szerepet játszik a növény életében, és így közvetlenül befolyásolja a szőlő minőségét és mennyiségét, ezért

Mindenekelőtt a talaj tömörödöttsége és a talajellenállás szabja meg a gyökér növekedési ütemét, ezáltal tömegét és felületének kapacitását. Az alanyok növekedési erélye jelentősen eltér, azonban ezek a különbségek nem feltétlenül jelennek meg a szőlőültetvényben, mert az nagymértékben függ a nemes fajtától és az ültetvény más adottságaitól is. Termékenyebb talajon, ideális tápanyagellátás mellett a szőlőtőkék növekedése erőteljesebb, mint sekély, tápanyagban szegény talajon. A nagyobb növekedési erélyű nemes fajta az alanyoktól függetlenül erősebben fejlődik, mint a gyenge növekedési erélyű. Az alanyfajták kiválasztása fontos tényező a szőlőültetvények tervezésénél, ugyanis az alanyok befolyásolhatják a szőlő növekedését, szárazságtűrését, kártevőkkel szembeni ellenállását és a tápanyagfelvétel hatékonyságát. Segít a szőlőnek ellensúlyozni a kedvezőtlen (biotikus és abiotikus) környezeti feltételeket, például a rossz talajt, az alacsony vízellátottságot, és ezáltal elősegíti a növekedését.

Minél kedvezőbb talajviszonyok között fejlődik a szőlő, annál inkább hajlamosak a gyökerek az elágazásra, és annál jobb a talajjal való cserekapacitás. Minden köbméter talajra 200 méter (1,0-1,5 kg) gyökér juthat. Kedvezőtlen körülmények között a gyökerek megnyúlása és elágazása is gátolt, a növény kevésbé életerős lesz. Ha a gyökérsűrűség és -eloszlás nagyon korlátozott, nincs egyensúlyban a vegetatív növekedés és a termés, az rossz minőséghez és gyengébb minőségű borokhoz vezet, különösen a legszárazabb években.

A gyökerek csak akkor növekednek jól, ha a pórusméret megfelelő, vagy ha vannak repedések vagy más járatok a talajban, mint a korábbi elhalt gyökerek által hagyott helyek, a földigiliszták járatai stb.

Igaz, hogy a gyökerek nagy mélységekbe is lejuthatnak, ha a talaj elég mély vagy elegendő porózus járat található benne, de ez a teljes gyökértömegnek csak kis töredéke.

Gombakapcsolat

A talajjal való érintkezési felületet növelik a gyökérszőrök, valamint a gyökerekkel szimbiózisban élő gombák hifái. A gyökerek nem a környezetüktől elszigetelten növekszenek, hanem kapcsolatban állnak a talajban található többi élőlénnyel. Felületükön nyálkát, gyökérváladékot termelnek, ami szénhidrátokat, aminosavakat, szerves savakat, enzimeket és egyéb vegyületeket tartalmaz. Ezen anyagok némelyikét a talajban élő szervezetek széles köre használja táplálékként. Megfigyelték, hogy egyesek serkentő, vagy fordítva, gátló hatással is vannak a gombák, baktériumok vagy fonálférgek növekedésére. Ezenkívül a gyökerek elhalt részei évente nagy mennyiségű szerves anyagként, ideális humuszként állnak rendelkezésre a rizoszféra különböző szervezetei számára.

A mikorrhiza gombák mindkét fél számára előnyös kapcsolatot alakítanak ki a növényekkel. Ennek lényege, hogy a gomba speciális képleteket fejlesztve behatol a növények gyökérszöveteibe, majd segíti a növény víz- és tápanyagfelvételét, cserébe a növény szénhidrátokat szolgáltat. Ám előfordul az is, hogy a növény nem kap táp­anyagot, helyette például a gomba segíti átvészelni a száraz időszakokat. A mikorrhiza gomba optimalizálja a gyökerek felszívózónáját, mivel a hifái hosszúak és sokkal vékonyabbak, mint a gyökerek, ezért képesek behatolni a talajrészecskék közötti pórusokba, ahová a gyökerek nem jutnak el. Azt is megfigyelték, hogy növelik a növény ellenálló képességét a sótartalommal, a nehézfémekkel (pl. rézzel), valamint egyes kórokozókkal, károsításokkal szemben.