0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 21.

Az eltűnő tenyészidő nyomában

A búza virágzásától számított 6 hét jelzi, hogy mikorra lesz érett, betakarításra alkalmas a kenyérnek való. Ne lepődjünk meg, ha idén június közepén már úgymond megpendülnek a kaszák.

Erre aligha gondoltak korábban sokan. Idén május 23-án rendezték meg Debrecenben, az Agrártudományi Campuson a szokásos éves kalászosgabona-fajtabemutatót, amihez rögtön hozzá kell tennünk, hogy korábban soha ilyen korai időpontban még nem tartottak tanácskozást és helyszíni terepszemlét.

Amikor kiválasztották az időpontját, akkor szándékosan tették június elejére, hogy mindenkit megelőzzenek, ma pedig már több helyen is májusban tartják meg a búzamustrát.

A szezonnyitó kalászosgabona-tanácskozás az idők folyamán kivívott magának egy rangot: Pepó Péter professzor széles körű szakmai kutatásai alapján fogalmazza meg a maga helytálló véleményét, ugyanakkor ez az első olyan tanácskozás, ahol felelős személyiség, nevezetesen dr. Lakatos Zoltán, a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója kísérletet tesz a felvásárlási ár előrejelzésére. A termelők egyöntetű véleménye alapján mi is kijelenthetjük, a szakember őszinte, nem piacpolitikai okok vezérlik, amit mond hiteles, arra oda kell figyelni.

búza gabona kalász
Hycardi kalász, kettővel kevesebb kalászpadkával

A tanácskozás első részében Pepó Péter professzor arról emlékezett meg, hogy 1983-ban állították be Látóképen a most is működő kísérletet, a program elindítója Ruzsányi László egyetemi tanár volt. Tőle vette át a szervezést és a kísérletezést 2003-ban Pepó Péter, aki pedig az idén köszönt le és átadta a helyét Vad Attilának, a Tangazdaság vezetőjének. Az eredeti kísérleti szerkezetet mind a mai napig megtartották. Megmaradt a vetésváltásban, a tápanyag-gazdálkodásban, a vízellátásban kialakított metodika, ám ettől az évtől új fajtavizsgálati módszert is bevezettek. Mostantól kezdve 3 genotípusú búzát hasonlítanak össze, mégpedig a teljesítménymaximalizálás reményében. Azt vizsgálják, hogy a különböző genotípusú búzák milyen technológia mellett hozzák a maximális eredményt.

A három genotípus: az első a GK Csillag, amely a közelmúltat fémjelzi. Aztán ott van a mostani, korszerűbb fajta, az MV Seuso, amely napjaink vezető fajtája. A hibrid búzák közül ebben a triumvirátusban helyet kapott a Hycardi, szintén a korszerűség jegyében.

A Csillag úgynevezett toklász nélküli, míg a másik kettő toklászos, azaz szálkás búza. Ezeknek a fajtáknak megadnak mindent, ami csak szem szájnak ingere, és amit a szakma előír, és ezután nézik, hogy az optimális körülmények között melyik, hogyan reagál. Van-e közöttük különbség, s ha van, melyiknél mi a plafon teljesítmény. Ezt a kísérletet idén kezdték el, és még legalább 4 évig fogják folytatni, majd következik a kiértékelés.

A termelők körében főként a versenyképesség miatt általános igény a nagy hozam elérése. Ám arról kevésbé szól a fáma, hogy melyik az a szint, amíg érdemes a búza termését a maximumig spannolni. Jó lenne tudni, hogy gyakorlati körülmények között a B vagy annál jobb lisztminőséget adó búzák miként viselkednek, amikor 10-12 tonnát teremnek? Mert azért alapvető kérdés és nálunk ez a jövő előfeltétele, hogy tudunk-e olyan búzaminőséget tervezetten, megbízhatóan produkálni, amilyenre a piacnak szüksége van. Ez lehet nemcsak kiváló minőségű, hanem valamilyen célra termesztett, de akkor azt a célt mi szándékosan valósítsuk meg.

árpák
Árpák egymás között, idén még ezek sem dőltek meg a korábbi mértékben
Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: