„Hazánk történelme, adottságai, borkultúrája, termékkülönlegességei és kitűnő szakemberei erős alapot teremtenek. Ehhez azonban nagy egyéniségek, karakterek kellenek, akik formálják, törik az utat és felvállalják az ezzel járó nehézségeket.
Bock József neve fogalommá vált az elmúlt évtizedek alatt a magyar borásztársadalomban”- méltatta a díjazottat Jakab István. Az Országgyűlés alelnöke hozzátette,
Koch Csaba, az MBA elnöke emlékeztetett arra, hogy az Akadémia immár harminchárom éve adja át az Év bortermelője díjat, a kiemelkedő borász pályafutások elismerésére pedig 2017-ben megalapították az Életműdíjat is.
A díjazottról szólva kiemelte, Bock József több mint ötven éve készít bort, ezen felül sokat vállal a közösségért, többek között az MBA elnökségi tagjaként is. A Magyar Bor Akadémia életműdíját eddig Tiffán Ede, Garamvári Vencel, Szepsy István, Kállay Miklós és Módos Péter nyerte el.
A Gere Andrea villányi borász által felolvasott laudációban elhangzott, Bock József egyike azoknak, akik úttörő szerepet játszottak a Villányi borvidék újjászületésében és akik az egész magyar borágazatot új alapokra helyezték. Munkáját számos kitüntetés mellett 1997-ben az Év bortermelője díjjal ismerték el, 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét és elnyerte az Év pincészete díjat, majd 2014-ben a Magyarország legszebb szőlőbirtoka kitüntető címet is.
Munkát, kenyeret biztosít családoknak, lendületet ad szűkebb és tágabb közösségének. A lét teljességét képes megjeleníteni a borban”- mondta köszöntőjében Nagy István. Az agrárminiszter felhívta a figyelmet, amikor megkérdezik tőle, mi a sikere titka, ő azt válaszolja, hogy a hagyományok és a munka tisztelete mellett olyan tevékenységet választott, amivel magának és másoknak is örömet tud szerezni.
Már gyermekkorában megismerte a szőlőművelést, hiszen a családja 1850 óta foglalkozik szőlővel Villányban. Ugyan részt vett a munkában, de – saját bevallása szerint – kamaszként szinte hallani sem akart a szőlőművelésről, inkább az ipart választotta. De szülei mindig számíthattak rá a munkában. Iskola, majd később munka után rendszeresen kijárt a szőlőbe és a pincébe. Mert pontosan tudta, érezte, hogy a Jammertál dűlőben lévő ősi családi birtok mennyire fontos érték a családnak, elsősorban édesapjának, Bock Antalnak.
